Újságíró
1999 óta a Magyar Narancs munkatársa. Gyakorta ír cikkeket és készít interjúkat többek között természet- és társadalomtudományról, történelemről, gazdaságról, klímapolitikáról, időjárásról, városi állatokról, űrkutatásról, sportról, rendszertelenül jelentkező sorozatot visz a táplálkozástudomány, a konyhai kémia rejtelmeiről, néha még kedvenc zsánerfilmjeiről is – és szinte heti rendszerességgel zenéről.
Idén nyáron köztársasági elnöki és parlamenti választások lesznek Törökországban. A több ezer ember halálát okozó természeti katasztrófa nyilván fontos részét alkotja majd a kampánynak.
Magyarországon az idei tél – eddig – határozottan melegebb volt a sokévi átlagnál. Utánanéztünk, hogy miért alakult ez így, s mi várható.
Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.
A hetvennégy éves korában elhunyt filozófus a pandémia idején, 2020 nyarán adott interjút lapunknak. A beszélgetés újraközlésével emlékezünk rá.
A nagyváros közelmúltjának egyik izgalmas epizódja, hogyan foglalták el Budapest tereit, a polgári lakások minden zegzugát, az udvarokat és a parkokat legjobb barátaink, a kutyák. A beszédes című és kivételes gazdagságú kiállításon a kutyatartással kapcsolatos tárgyak, műalkotások, fotók, plakátok, kabarészkeccsek, rajz- és játékfilmrészletek, installációk és a szemléltető eszközök legkülönfélébb típusai mutatják meg nekünk, miért pont a kutya lett a városban is a legfontosabb társunk. És persze azt is, hogy mi mindent kellett megtenni azért, hogy a város féken is tartsa a kutyaáradatot.
Az eddigi januári „tavasz” annyit is jelent, hogy még a szokásosnál is több erdei kártevő fog áttelelni. Közöttük most terjedő betolakodók.
