Mi állíthatja meg a gyilkos porviharokat?

Ki mint vet

Tudomány

A márciusi gyilkos porviharok kapcsán ismét előtérbe került a termőföld eróziójának kérdése. Vajon létezik fenntartható mezőgazdaság a talaj forgatása nélkül is?

A március 11-i tömegbaleset okozójaként többnyire a porvihart tüntetik fel, ám ez a megfogalmazás elfedi az esemény valódi jellegét. Az adott napon ugyanis a még éjszaka feltámadt tartósan viharos erejű szél a művelés alatt álló termőtalaj felső rétegét kapta fel és röpítette tovább. Tehát nem holmi sivatagi por okozta a látástávolságot szinte nullára csökkentő, szemet-orrot-arcot, járműveket beterítő jelenséget, hanem a humuszban gazdag termőföld. Ráadásul nem is csak ezen az egyetlen ponton tapasztalták ugyanezt a jelenséget, hanem az amúgy is szélcsatornának számító (így például az éppen átalakuló szélenergia-stratégiában is kiemelten számításba vett) Észak-Dunántúlon sokfelé.

A baleset helyszínének környékén a porviharok nyersanyagaként szóba került egy kiterjedt ipari parki beruházás is (Zsámbék határában), de már csak a kiterjedtségük miatt is nagyobb arányban illetheti gyanú azokat a területeket, amelyek (mint a magyarországi termőföldek túlnyomó többsége) még hagyományos, a talaj rendszeres forgatásával, szántással, boronálással együtt járó művelés alatt állnak. Az elsődleges tanúvallomások is egy olyan, az autópályához közel, ráadásul szélirányban fekvő szántóföldről szólnak, amelyet éppen a szélvihart megelőzően boronáltak. Így a szél által könnyen felkapható réteg alakult ki, lévén a talaj felső része már alaposan kiszáradt. A konkrét eset elemzéséhez hozzátartozik, hogy ebben az időszakban aszályról egyáltalán nem beszélhettünk – köszönhetően az átlagnál csapadékosabb decembernek, januárnak. Március első harmadára a talaj felső – legalább 20 centiméteres – rétege, legalábbis a még ősszel felszántott és fedetlenül hagyott mezőgazdasági földeken alaposan kiszáradt, s ha ezt talajműveléssel továbbporítják, könnyebb dolga van a szélnek. Ez pedig nem csak életveszélyes helyzeteket teremthet, de alaposan hozzá is járul a termőföld eróziójához (deflációjához).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.