Vita a SARS-CoV-19 vírus eredetéről

A szökés veszélye

Tudomány

Bár sok új bizonyítékot még nem mutattak be az ügyben, így is feltámadt a világméretű vita a mindközönségesen csak koronának nevezett vírus eredetéről. Ám ennek dacára is csekély a valószínűsége annak, hogy nem a természet laboratóriuma volt a vírus igazi forrása.

Az év elejének egyik szenzációja volt, hogy több amerikai hivatalos szerv – mindenekelőtt az FBI és az energetikai minisztérium – részben új, ámde nyilvánosságra nem hozott hírszerzési információkra alapozva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) mégiscsak egy víruskutatással foglalkozó kínai, azon belül vuhani mikrobiológiai laborból szabadulhatott ki és indíthatta be a járványt.

A The Wall Street Journal február 26-án közölt cikket az amerikai energiaügyi minisztérium 2021-es (!), igaz, most frissített és minősített tanulmányáról, amely annak idején a Fehér Ház és a washingtoni törvényhozók tájékoztatására készült. Eszerint pedig a járvány nagy valószínűséggel laboratóriumi „szivárgás” révén, de „nem egy fegyverprogram részeként” kapott lábra. Március első napján e vélekedéshez csatlakozott Chris­topher Wray, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója, is, aki a Fox Newsnak kijelentette: „Az FBI már egy ideje úgy látja, nagy valószínűséggel laboratóriumi incidens okozta a járványt.” Wray azt is hozzátette, hogy Kína minden erejével igyekezett homályban tartani, hogy hogyan is indulhatott útjára a világjárvány. Ez az állítás erősebb és többet is mond, mint a laboratóriumi szivárgásról szóló spekuláció, ráadásul a tények ismeretében nem is cáfolható egykönnyen.

Kína tiltakozott a feltételezés ellen, mint eddig minden hasonló esetben. Ám az aligha véletlen, még ha némileg váratlan is, hogy most az Egyesült Államok két fontos kormányzati intézménye állt elő ilyesmivel. Lehetne persze azt is mondani, hogy a gyorsan romló kínai–amerikai viszony miatt rukkoltak elő épp most, de ennél többről van szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.