A honi politika, társadalom, gazdaság, életmód és kultúra történetében rendre megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat, ahonnan látszólag lokális, a nemzeti történelem keretei között tárgyalt folyamatok, tendenciák transznacionális keretbe rendezhetők, és új értelmet (néha csak egyszerűen értelmet) nyernek. A két ambiciózus történész-szerkesztő, Laczó Ferenc és Varga Bálint egy már létező műfajt adaptáltak, a lokálist a globális kontextusában értelmező történeti elbeszélés francia, spanyol, német, holland, sőt flamand, szicíliai és katalán változatban is létezik.
A szerkesztők aligha véletlenül indulnak az 1870 körüli időszaktól, ekkor indulnak el ugyanis a globalizáció első nagy hullámai. Az első tanulmányban Gyarmati János az osztrák–magyar közös keleti expedícióról ír, amelynek különös sorsa kicsiben modellezi a Monarchián belüli konfliktusokat. Majd jön a korszak első világválsága, pandémiával és egy élelmezési katasztrófával. Ahogy Kövér György rövid írásából megérthetjük: a Magyarországot globális összehasonlításban is tragikusan sújtó kolera, az ismétlődő gabonavész okozta ínség és a bank- és pénzügyi rendszerről a reálszférára átterjedő, kis híján krachba torkoló válság egymásra rakodó, egymásból táplálkozó és sokszor erősítő rétegeit is egyben és nemzetközi kitekintésben tudjuk csak megérteni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
