Interjú

„Ellenőrzésük alatt”

Takács Tibor történész az államilag felügyelt popzene évtizedeiről

Zene

A magyar popzene már az érett kádári pártállamban is rendkívüli módon érdekelte a kultúra irányítóit, s oda­figyelt az állambiztonság is. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, a téma kiváló kutatója idézi fel a kor erkölcseit.

Magyar Narancs: A magyarországi rockzenét különös figyelem övezte a hetvenes–nyolcvanas években: a párt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség – a KISZ – éppúgy foglalkoztak e területtel, mint maga a popipar, a lemezkiadó vezetői, közöttük a magyar pop pápájának is nevezett Erdős Péter. Tudjuk, hogy utóbbi minek köszönhette a kivételes helyzetét?

Takács Tibor: Erdős a pozíciójából adódóan vált „popcézárrá”. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, azaz az MHV könnyűzenéért felelős vezetőjeként rendkívül nagy hatalommal bírt a területen. Kicsit leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a hetvenes–nyolcvanas években gyakorlatilag ő döntötte el, kinek jelenhet meg lemeze.

MN: Közben a belső elhárítás, a Belügyminisztérium (BM) III/III-as csoportfőnöksége is megfigyelte a zenészeket és közönségüket. A titkosszolgálat és az állami popipar vezetői között milyen volt az információáramlás?

TT: A kapcsolat úgy működött, mint mindenhol máshol. Az állambiztonságnak megvolt a saját feladata, és ehhez megfelelő eszközöket keresett. Alapvetően hálózati személyeket szerveztek be az ott működő emberek, fiatalok, zenészek, koncertekre járók közül. És akadtak olyanok is, akiket nem kellett beszervezni, hanem hivatalból működtek együtt; jó eséllyel Erdős Péter is ilyen hivatalos kapcsolat volt. Ennek értelmében a vezető beosztásban lévő emberekkel is tartották a kapcsolatot, időről időre felkereshette őket a belügyi összekötő. A könnyűzene, illetve az MHV területén ez Végvári József volt, aki szivárogtatóként vált hírhedtté az 1990. eleji Dunagate-ügy idején. Az állambiztonsági szervek munkája során sorra keletkeztek az iratok, bár ezek sokszor öncélúnak tűnnek. Létezett egy bevett tájékoztatási rendszer, a napi operatív információs rendszer 1979-től, amellyel a fontosabb dolgokat naponta jelentették. Ezek kerültek a BM vezetéséhez. Az igazán lényeges ügyek pedig kikerültek az állambiztonságtól – nyilván nem a pontos forrás megjelölésével. Közismert példa, hogy Aczél György és Harangozó Szilveszter (a belső elhárítás egyik legfontosabb irányítója, 1985-től a teljes III. főcsoportfőnökség vezetője – B. Z.) között volt ilyen munkakapcsolat évtizedeken át. És valószínű – mert nem lehet százszázalékosan kijelenteni –, hogy ilyenfajta kapcsolat volt az állambiztonság és az MHV vezetése, Erdős Péter között is. Az bizonyos, hogy hivatalos kapcsolatként tartották nyilván, és ilyen minőségében nemcsak adott, hanem minden jel szerint kapott is információkat, például fényképeket, dalszövegeket.

MN: Talán nem is kellett feltétlenül ebből tájékozódni. Volt olyan ügynök, aki onnan tudott meg sok mindent az „újhullámos” – tűrt/tiltott – zenei világról, hogy a jelentéseihez elolvasott néhány cikket a Magyar Ifjúság című hetilapban.

TT: Szőnyei Tamás vette észre jó pár évvel ezelőtt, a kutatásai során, hogy a saját cikkét látja viszont egy ügynökjelentésben, amelyet az elhíresült Dalos fedőnevű ügy­nök adott. Nyilván Dalos nem mozgott „újhullámos” körökben, tehát ha tőle kértek erről információt, kénytelen volt újságot olvasni. Adott esetben azonban valószínűbb, hogy a tartótisztje írta ezeket a jelentéseket, és ő olvasott utána a témának. Mindezt azért tette, hogy legyen nyoma annak, hogy megfelelően működik az ügynöke: beszerveztük, tartjuk vele a kapcsolatot, rendszeresen jelent.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.