Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. március 16-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Az év elejének egyik szenzációja volt, hogy több amerikai hivatalos szerv – mindenekelőtt az FBI és az energetikai minisztérium – részben új, ámde nyilvánosságra nem hozott hírszerzési információkra alapozva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) mégiscsak egy víruskutatással foglalkozó kínai, azon belül vuhani mikrobiológiai laborból szabadulhatott ki és indíthatta be a járványt.
A The Wall Street Journal február 26-án közölt cikket az amerikai energiaügyi minisztérium 2021-es (!), igaz, most frissített és minősített tanulmányáról, amely annak idején a Fehér Ház és a washingtoni törvényhozók tájékoztatására készült. Eszerint pedig a járvány nagy valószínűséggel laboratóriumi „szivárgás” révén, de „nem egy fegyverprogram részeként” kapott lábra. Március első napján e vélekedéshez csatlakozott Christopher Wray, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója, is, aki a Fox Newsnak kijelentette: „Az FBI már egy ideje úgy látja, nagy valószínűséggel laboratóriumi incidens okozta a járványt.” Wray azt is hozzátette, hogy Kína minden erejével igyekezett homályban tartani, hogy hogyan is indulhatott útjára a világjárvány. Ez az állítás erősebb és többet is mond, mint a laboratóriumi szivárgásról szóló spekuláció, ráadásul a tények ismeretében nem is cáfolható egykönnyen.
Kína tiltakozott a feltételezés ellen, mint eddig minden hasonló esetben. Ám az aligha véletlen, még ha némileg váratlan is, hogy most az Egyesült Államok két fontos kormányzati intézménye állt elő ilyesmivel. Lehetne persze azt is mondani, hogy a gyorsan romló kínai–amerikai viszony miatt rukkoltak elő épp most, de ennél többről van szó.
Elengedték a pórázról
A Covid-19 járvány kínai felbukkanásával és rohamos tovaterjedésével szinte egy időben kelt szárnyra az a vélekedés is, hogy mindebben az emberi, konkrétan tudományos kutatói gondatlanság is szerepet játszott. Kevesen voltak, ámde annál hangosabbak, akik valamiféle biofegyver-kísérlet balul sikerült termékeként beszéltek a SARS-CoV-2 vírusról, de ezek konteónak bizonyultak. Viszont a vuhani kutatások létezését, azok tudományos fókuszát (például a korokozók fertőzőképességének mesterséges növelésével járó gain-of-function típusú kutatásokét), azóta sem cáfolta senki. Ezek szerint az ottani laboratórium(ok)ban, de leginkább a nevesített Wuhan Institute of Virologyban a természetben amúgy előforduló, számos állatfajban endémikus (ott élő, szaporodó) SARS-típusú koronavírusokat vizsgáltak.
Ráadásul 2002 és 2004 között egy, a későbbivel összemérhetetlen kiterjedésben és jóval kevesebb áldozatot szedő járványt már okozott egy korábbi SARS-CoV-1 vírustörzs. Akadt konkrét forrás is: egy Jünnan tartományban, Mocsiangban található bánya denevérpopulációjából gyűjtöttek be sokszor élő kórokozót nem is tartalmazó genetikai nyomokat, a többi közt koronavírus-féléktől is. Persze az innen származó koronavírusok nem voltak olyan genetikai közelségben a végül létrejött SARS-CoV-1 vírussal, hogy azt oly könnyen, a közelmúltig alkalmazott molekuláris biomérnöki módszerekkel könnyedén át lehetett volna hidalni, pláne nem a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Ám az első vuhani vírusváltozat egyedi jegyei valójában nem is oly egyediek, és a koronavírusok családjában efféle változások spontán mutáció révén már korábban, ráadásul egymástól függetlenül több esetben is előfordultak. A koronavírus pedig a járvány kitörése óta eltelt 3 év plusz 3 hónap alatt többször tanújelét adta annak, hogy mennyire könnyen képes spontán mutációkon alapuló, még gyorsabban terjedő változatokat kifejleszteni – a természet laboratóriumában, a kimeríthetetlen emberi rezervoár segítségével.
Lehet persze mondani, hogy az sem volt bölcs dolog, hogy számos kutató oly vehemensen vetette el (a priori!) már a gondolatát is annak, hogy esetleg laboratóriumból szökött meg a vírus. (Ebben szerepet játszhatott az a szempont is, hogy a laborból való kiszabadulás lehetősége már a felvetés szintjén is alááshatja a tudományos kutatások biztonságával kapcsolatos közbizalmat.) A gyanú inkább abban csúcsosodott ki, hogy a természetben amúgy létrejött és valahogy begyűjtött vírussal kapcsolatos kutatások során sérthették meg a laboratóriumi tesztek protokolljait. Csakhogy ebben az esetben még mindig válaszra vár az az eddig gondosan megkerült kérdés, hogy mikor, milyen körülmények között, mely állatról és melyik esetleges közvetítő segítségével ugrott át a vírus állatról emberre, és eközben milyen mutációk segítették az új gazdatestben való megtelepedését.
Voltaképpen, amikor kétségbe vonjuk, hogy emberi közreműködéssel ilyen tökéletesen pusztító vírust lehetett létrehozni, ott az afeletti értetlenség is, hogy miképpen tud egy ilyen vírus létrejönni „magától” a „természet végtelen laboratóriumában”. De még mindig észszerűbb feltételezni, hogy a vírus a természetben alakult ki és onnan is terjedt tovább, mint fatális laborbalesetek sorára alapozni a közelmúlt legnagyobb, éveken át pusztító és ma is tartó pandémiájának eredetét. Nem egy virológus (például Kemenesi Gábor) hívta már fel a figyelmet korábban is, hogy milyen óriási kockázati tényező az, hogy tömegesen kerülnek embertársaink közvetlen kapcsolatba olyan fajokkal, amelyek számtalan, potenciálisan veszélyes vírust hordozhatnak. Még jobban nő ez a kockázat, ha nem egyszerűen élőhelyük elfoglalásával és elpusztításával szorítjuk őket mind szűkebb terültre (vagy érjük el, hogy inkább ők is az emberi települések környezetében keressenek maguknak kényelmesen elérhető táplálékforrást és viszonylag védett hajlékot), de még tudatosan be is fogjuk, le is vadásszuk, be is gyűjtjük őket, hogy kritikus tömegben még jobban megnövekedjen egy esetleges zoonózis lehetősége. Valószínűleg azt lenne érdemes végignézni, hogy hány olyan potenciálisan veszélyes, vadon élő állatokkal telezsúfolt húslerakatot sikerült létrehozni a világban, amelyekben – akárcsak a hírhedt vuhani piacon – már lesben állnak azok a kórokozók, amelyeknek csupán egy ugrás az ember.
Ettől korántsem függetlenül, a zoonózis szempontjából legkockázatosabb fajok vírus- és mikrobaflóráját sem lenne érdektelen feltérképezni, de ez egyelőre szinte felmérhetetlenül nagy feladat. Az utóbbi évtizedek bizonyítottan állatról emberre átkerült vírusai kapcsán sem volt egyszerű munka az eredet azonosítása: a már említett, a világban többfelé is megbetegedést (sőt a hivatalos WHO-értékelés szerint pandémiát) okozó SARS-koronavírus eredetét például 2017-re sikerült többé-kevésbé megnyugtatóan tisztázni. S egyáltalán nem lehetetlen, hogy a SARS-CoV-2 vírus pontos eredetéről sosem kapunk végső és megnyugtató választ.
Ami igazán fájhat
Természetesen sértheti a kínai hatóságok és a pártállam vezetőinek érzékenységét, hogy hivatalos álláspontjukat kétségbe vonva beszélnek olyan kérdésekről, amelyeket a kínai álláspont kizárólagos belügynek tekint. Csakhogy a kínai állam egy olyan járványt próbált meg, a következmények ismeretében nyugodtan mondhatjuk, pancser módon kezelni, amely később az egész világot végigpusztította. S bár a vírus laboratóriumi eredete vagy akár a laboratóriumi közvetítés hipotézise most sem bír az alacsony bizonyosságnál magasabb értékeléssel, akadna még mit megpiszkálni, ami érzékenyebb pontokon kezdené ki a kínai válságkezelés maguk teremtette és a velük együttműködő WHO által is támogatott legendáját.
Onnan is kezdhetjük, hogy az amúgy polgárai viselkedését high-tech eszközökkel is folyamatos kontroll alatt tartó kínai pártállam képtelen volt arra, hogy gátat vessen a vadon élő állatok tömeges befogásának és elfogyasztásának. De a legsúlyosabb tény (azaz nem holmi hipotézis), hogy a vírus 2019. december eleji felbukkanását követően hosszú heteken (majdnem két hónapon) át semmit sem tettek, hogy útját állják a járvány terjedésének. A járványgócok lakói még azután is összevissza röpködhettek, vonatozhattak nem csupán az országban, de a világban is, hogy kiderült: egy halálos vírussal megfertőződött betegek töltik meg a csak hetekkel később lezárt Vuhan kórházait. Ez az eset ismételten rávilágít arra, hogy mekkora veszélyt jelent az egész világra, ha pont egy olyan országból indul ki egy járvány (hogy laborból vagy húspiacról kiindulva, édes mindegy), amelynek kormányzata sem a szakmai kontrollt, sem a nyilvánosság kritikáját nem tűri el.
