Az ENSZ előtt az új klímajelentés

Tesznek a tűzre

Tudomány

A legfrissebb IPCC-jelentés tükrében különösen riasztó fejlemény, hogy a világ gazdasági és politikai centrumaiban mintha kikerült volna az elsődleges preferenciák sorából a klímakatasztrófa megelőzése.

Vékony jégen jár az emberiség, és ez a jég gyorsan olvad – ezzel a bonmot-val kezdte az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change; Éghajlat-változási Kormányközi Testület) új jelentésének bemutatását António Guterres, az ENSZ portugál főtitkára – és nem túlzott.

A világszervezet klímaváltozással foglalkozó szakértői testületének frissen publikált – a korábbi évek során fokozatosan adagolt szakértői anyagainak szintéziseként elkészült – jelentése szerint a világ továbbra is több mint 80 százalékban a fosszilis energiahordozók elégetéséből nyer energiát, és ez több mint 75 százalékban járul hozzá a bolygót mind jobban felfűtő ember okozta légszennyezéshez. S az emberi kibocsátás üteme nem lassul: csak az elmúlt évben 1 százalékkal nőtt.

 

Fokkal, vonóval

Már a jelentés felütése is baljós: a széntartalmú, üvegházhatású gázok (többnyire szén-dioxid, de részben már metán) koncentrációja a légkörben most a legnagyobb az elmúlt kétmillió évet tekintve. A globális átlaghőmérséklet emelkedése még soha nem volt annyira gyors, mint az utolsó fél évszázadban.

Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor már e század közepére a szárazföld nem kis részén, beleértve Európa egyes (hozzánk igen közel eső) területeit is olyan éghajlat várható, amilyet sok millió éve nem tapasztalt a bolygó.

A szerzők e ponton világosan utalnak arra, hogy ha nem vigyázunk, visszatérhet a dínók kihalását követő (amúgy a földi élővilág regenerációját hozó) időszak, a paleocén, majd az eocén földtörténeti kor forró klímája. A 21. század második felére, legalábbis a legborúlátóbb jóslatok szerint, egyes Egyenlítő környéki régiókban már olyan éghajlat lesz tapasztalható, amelyhez hasonló nem fordult elő a földtörténet elmúlt 50 millió évében, és az egykor még hatezer év alatt lezajlott eocén kori, geológiai-földtörténeti léptékkel mérve villámgyors felmelegedés (az ún. klímamaximum) is tömeges kihalással járt. Jelenleg 5–10-szer nagyobb mértékű az antropogén üvegházhatású gázok kibocsátása, mint akkor, emiatt ugyanazok a drámai hatással járó változások pár száz év alatt is bekövetkezhetnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.