Rendszerint mindenféle recenziók és kritikák, olykor történelmi és kultúrtörténeti írások, elvétve interjúk szerzője.
Oh, azok a mi szép, dicsőséges és egyértelmű történelmi bukásaink! Mennyi erőt meríthet belőlük még akár ma is a magyar történeti tudat, no meg kollektív áldozati önképünk! Ezzel szemben mennyire ellentmondásosak és kényelmetlenek a félig-meddig sikeres korszakok.
Jé, hát Elgar ilyet is tud? Minél őszintébb lehetett ez a rácsodálkozás, annál inkább pirulásra késztető is egyben, hiszen a Magyar Rádió zenei együtteseinek mindenszentek estéjén megrendezett koncertje egy deklarált fő művet kínált.
Valószerűtlen tünemény volt. Nemcsak a koloratúrszopránja, a légzéskontrollja vagy az állóképessége miatt, de legalább ennyire működésének kristálytiszta egyszerűsége révén. Edita Gruberová mindig csak azt tette, amiben akkor és ott vitán felül ő volt a legjobb.
„Először is egy vallomást. Megvetem azokat, akik írásaik és beszédjeik tárgyául engem választanak. Hogy jót mondanak-e rólam, vagy rosszat, az mindegy. Mindenképpen megvetem őket.”
A magyar és egyszersmind a magyar nyelvű könnyű műfaj hős pionírja volt. Baumann Károlyról, a közkedvességű kupléénekesről közteret vagy művészeti díjat ugyan nem neveztek el, de szilvóriumot igen.
Beleszeretett egy erotikus sátánista könyveket író nőbe, és lemondott érte püspökségéről az ördögűzései révén ismertté vált katalán pap; a Fischer Iván Operatársulat új bemutatójának napján éppenséggel ez a hír jelezte számunkra a szerelem világbíró hatalmát, hogy aztán Monteverdi utolsó operája is ugyanerről meséljen a Müpában.
A nagy forgalmú fővárosi közterek ugyan Blaha Lujzának és Jászai Marinak jutottak, ám a Színészmúzeum Bajor Gizi nevét viseli s az ő egykori villájában rezideál, mutatván, hogy a hajdani nagy színésznő különleges helyet foglal el a magyar színháztörténeti emlékezetben. De valóban így lenne?
Az első magyar nyelvű Iliász 200 éve jelent meg, és 50 éve halt meg Homérosz felülmúlhatatlan hazai fordítója, Devecseri Gábor. Költők és klasszikafilológusok, katolikus plébános és kálvinista lelkész, világtalan tanító és kolozsvári alpolgármester közös ügye: a magyar Homérosz.
Kétszer kell bejönnie a színpadra, hogy egyszer bent legyen, szól a szépkorú színházi lekicsinylés, amelyet a Tosca alakítóira rendszerint nemigen lehet elhasználni.
