Jé, hát Elgar ilyet is tud? Minél őszintébb lehetett ez a rácsodálkozás, annál inkább pirulásra késztető is egyben, hiszen a Magyar Rádió zenei együtteseinek mindenszentek estéjén megrendezett koncertje egy deklarált fő művet kínált.
Csak hát az edwardiánus vidéki gentleman megtestesülése nálunk a tartósan félre- (és alig) ismert zeneszerzők közé számítható, s így magnum opusát is mindössze 1999-ben adták elő Pesten először – és azóta se.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
A Vár-hegyen fényképezték le, és hárman segítettek meghatározni.
A teljes kármentesítésre fordított összeg a milliárdos nagyságrendet is meghaladhatja.
Abban sem értenek egyet, hogy kik veszélyeztetik mások testi épségét.
Egyébként pedig egyáltalán nem tartják kirívónak a kilométerenkénti 500 millió forintos költséget.
Egy tervezet szerint pedig külön csoportokba tennék azokat a gyereket, akik a következő tanévben kezdik az iskolát.
A korábban „elveszettnek” hitt Mercedes a kertben parkol.
Rövid közleményben indokolták, hogy miért került le a szankciós listáról.
A rendőrök kedd este buszmegállóban igazoltatták a tüntetésről hazaindulókat.
Az amerikai pénzügyminisztérium a közleményében nem indokolta a döntést.
„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.
Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?
