Koncert

Uszály és slepp

Szonja Joncseva áriaestje

Kritika

Jeles énekesnő, Anna Netrebko korának egyik kiemelkedő szopránja: őszintén megvallva, sokáig így tekintettem Szonja Joncsevára.

Ott szerepelt a MET-közvetítések egész sorában, fellépett az Opera 2019-es olasz estélyén, a maga bámulatra méltóan meleg árnyalatú hangjával és színpadi profizmusával. Mindenféle főszerepet elénekelt a nagyvilágban: Poppeát és Normát, Mimit és Luisa Millert, Toscát és Médeát, s mindig tiszteletre méltó teljesítményt nyújtott. Tán csodáltam, ámde nem szerettem. S ezzel, úgy tetszik, a magyar operakedvelők jelentős hányada is valahogy így lehetett – egészen mostanáig.

Mert amikor a bolgár díva uszályos lila ruhájában, virágszirmokat tépkedve-morzsolgatva elénk lépett, hogy első szám gyanánt elénekelje Anna alig-alig ismerős áriáját a Lidércekből, a Müpa pillanatok alatt megtelt tántoríthatatlan Joncseva-rajongókkal. S ennek magyarázatául kivételesen nem szükséges a személyiség kisugárzásának varázslatát, ezt a mindig kézre eső kritikusi maszlagot felhoznunk. Merthogy a hang hódított, ez az ereje és szépsége teljében lévő, dúsan kiáradó szoprán hang, amely testközelből hallgatva egészen valószerűtlen, kéjes gyönyörűséget szerez a közönségnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.