Koncert

Uszály és slepp

Szonja Joncseva áriaestje

Kritika

Jeles énekesnő, Anna Netrebko korának egyik kiemelkedő szopránja: őszintén megvallva, sokáig így tekintettem Szonja Joncsevára.

Ott szerepelt a MET-közvetítések egész sorában, fellépett az Opera 2019-es olasz estélyén, a maga bámulatra méltóan meleg árnyalatú hangjával és színpadi profizmusával. Mindenféle főszerepet elénekelt a nagyvilágban: Poppeát és Normát, Mimit és Luisa Millert, Toscát és Médeát, s mindig tiszteletre méltó teljesítményt nyújtott. Tán csodáltam, ámde nem szerettem. S ezzel, úgy tetszik, a magyar operakedvelők jelentős hányada is valahogy így lehetett – egészen mostanáig.

Mert amikor a bolgár díva uszályos lila ruhájában, virágszirmokat tépkedve-morzsolgatva elénk lépett, hogy első szám gyanánt elénekelje Anna alig-alig ismerős áriáját a Lidércekből, a Müpa pillanatok alatt megtelt tántoríthatatlan Joncseva-rajongókkal. S ennek magyarázatául kivételesen nem szükséges a személyiség kisugárzásának varázslatát, ezt a mindig kézre eső kritikusi maszlagot felhoznunk. Merthogy a hang hódított, ez az ereje és szépsége teljében lévő, dúsan kiáradó szoprán hang, amely testközelből hallgatva egészen valószerűtlen, kéjes gyönyörűséget szerez a közönségnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.