Könyv

Alvajárók és ágyrajárók

Kérdések és válaszok a dualizmus kori Magyarországról 1867–1918

Kritika

Oh, azok a mi szép, dicsőséges és egyértelmű történelmi bukásaink! Mennyi erőt meríthet belőlük még akár ma is a magyar történeti tudat, no meg kollektív áldozati önképünk! Ezzel szemben mennyire ellentmondásosak és kényelmetlenek a félig-meddig sikeres korszakok.

Szinte csak a baj van velük, olyikat se kiköpni, se lenyelni nem tudjuk mindmáig. A dua­lizmus fél évszázadát például, amely hozott ugyan prosperitást, polgárosodást és kötelező népoktatást, s mellesleg felépítette a nemzet reprezentatív épületeit és köztereit (a Parlamenttől az Operaházon át a Hősök teréig), de mégiscsak kényszeredett alkun és őszintétlen frázisokon meg elhallgatásokon alapult. Amikor volt parlamentarizmus, s a képviselőházban beszélni százféleképpen lehetett, de kormányozni azt csakis egyféleképpen (Her­czeg Ferenc). S ami talán még a korszakot lezáró világháborús vereség és széthullás tényénél is feszélyezőbb mozzanat: a magyar, az örök sanyargatott mint más nemzetiségek elnyomója? Ugyan kérem!

Innen nézve valósággal közhasznú vállalkozás a remek Kérdések és válaszok sorozat dualizmus kori kötete, amelyben Cieger András, Egry Gábor és Klement Judit írásai izgalmas témák hosszú sorát kínálják elénk: az ágyrajárástól az érettségin át a liptói túróig. S természetesen éppígy a közös ügyek témáját, a Kasszandra-levelet meg Ferenc József helyét és szerepét, elvégre a kiegyezést követő korszak alapvető közjogi tematikája nyilvánvalóan megkerülhetetlen. Ám a tudós szerzők mindemellett olyan életbe vágó történelmi kérdésekre is kerestek válaszokat, amelyekre az összességében pozitív értékelésű dualizmus elit­jei csak elvétve. Így tehát találunk a kötet lapjain a kivándorlásnak és a parasztságnak szentelt kisfejezetet csakúgy, mint ahogy árnyalt megfogalmazásokra lelhetünk a korszak nemzetiségi politikájáról, az innen-onnani kölcsönös sérelmekről és nem utolsósorban arról, hogy az akkor közkeletű rém- és vágyképek közül (a román bankok fölvásárolta Erdély popáncától a 30 milliós Magyarország álmáig) minek volt realitása és minek nem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.