KÖNYVMELLÉKLET – A Homérosz-fordítások nyomában

Homér dolmányban  

Könyv

Az első magyar nyelvű Iliász 200 éve jelent meg, és 50 éve halt meg Homérosz felülmúlhatatlan hazai fordítója, Devecseri Gábor. Költők és klasszikafilológusok, katolikus plébános és kálvinista lelkész, világtalan tanító és kolozsvári alpolgármester közös ügye: a magyar Homérosz.

Az Iliászból már Janus Pannonius is lefordított úgy 120 sornyit, ám ő még Ciceróval versengve, a maga csiszolt latinjára. A magyarítók első erőfeszítéseinek kora csak a 18. század második felével köszöntött be, korántsem függetlenül azoktól a törekvésektől és vitáktól, amelyek a következő századra is jócskán áthúzódtak, s megteremtették a modern magyar irodalmi és köznyelvet. „[K]edvem duzzant hogy (…) rajta egy kis próbát tegyek…” – vallott késztetéséről az első hosszabb Homérosz-részletet közkézre bocsátó tudós jezsuita, Molnár János, aki fordításának bevezetőjében a nemes célt is megjelölte: „a társakat ébresztgetni”.

E serkentés nem maradt hatástalan, hiszen az új század beköszöntével megindult az Iliász-fordítók virtuális versenyfutása – és közös küzdelme az alapanyaggal. Egyelőre még mindahányan tartották magukat a hexameteres formához, jóllehet hamar megtapasztalták a magyarítás literátort próbáló nehézségeit. Azt, hogy nyelvünk, illetve nyelvi érzékünk nem kedvez a korlátlan szóösszetétel-gyártásnak; s még inkább azt, hogy a magyarban eredendően ritkábbak a daktilikus lejtésű szavak, mint az ógörögben. Márpedig a hexametereknek nélkülözhetetlen főeleme a daktilus, vagy 19. századi magyar nevén: a lengedi, az egy hosszú és két rövid szótagból összeálló versláb. De éppígy megszenvedhettek és meg is szenvedtek a participiumokkal, azaz a melléknévi igenevekkel is, méghozzá úgyannyira, hogy Kölcsey Ferenc például, aki szintén nekiveselkedett a Homérosz-fordításnak, ezek magyarítása kapcsán így panaszkodott egy levelében: „Kéntelen vagyok sokat a Latiatuc-ból venni vissza.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.