KÖNYVMELLÉKLET

Ki látott engem?

Vendégségben Bajor Gizinél

Könyv

A nagy forgalmú fővárosi közterek ugyan Blaha Lujzának és Jászai Marinak jutottak, ám a Színészmúzeum Bajor Gizi nevét viseli s az ő egykori villájában rezideál, mutatván, hogy a hajdani nagy színésznő különleges helyet foglal el a magyar színháztörténeti emlékezetben. De valóban így lenne?

Hiszen csupán néhány hangfelvétel és pár kevésbé sikerült film őrzi számunkra a művészetét, s mi tagadás, ma már ezek is többé-kevésbé modorosnak sejtetik Bajor játékát. Hetven évvel tragikus halála után, dacára minden kegyeletes erőfeszítésnek, végeredményben az ő osztályrésze is az lett, amit a legtömörebben talán Latinovits Zoltán fogalmazott meg Ködszurkálója lapjain: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész.”

S mégis, habár kollektív önáltatás lenne a bolond Ásvaynéját, Gautier Margitját vagy Lady Milfordját eleven emlékezetűnek tódítani, azért Bajor Gizi életét mégsem feledheti a színháztörténet-írás és a figyelmes utókor. Erre bizonyság most a Gajdó Tamás által szerkesztett kötet is, amelynek írásaiból egy színház-, de éppúgy társadalomtörténeti szempontból is példázatos pályafutás – és egy sziporkázóan zseniális nő alakja – rajzolódik ki előttünk. A színpadi alakításokkal ellentétben ugyanis, Bajor élettehetsége nagyon is megidézhető: a kötet pazar fotóanyaga révén csakúgy, mint Gajdó és Ács Piroska tanulmányaiból, vagy nem utolsósorban abból az áttekintésből, amelyet Csiszár Mirella írása kínál az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajor-gyűjteményéről. Merthogy a következetes önérvényesítés és az idomuló érvényesülés, a kapcsolatépítés és a társalkodás valóságos művésze, s egyszersmind a sikeres social climber ideáltipikus példája volt a színésznő, aki neveket, férfiakat és otthonokat egyaránt maga mögött hagyott előrehaladtában a csúcs felé. Ahol azután az autóbuszok útvonalát és parkírozási rendjét a nagy színésznő kényelméhez igazították, s ahol a Corvin-koszorú meg a Kossuth-díj, Horthy és Rákosi kitüntető rokonszenve egyaránt jelezte a rendszerváltásokon átívelő elismertséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.