Párnacsata

Egotrip

Négy-öt magyar összehajol

Most, hogy a tél közeledtével lassan, ám biztosan lezárul a szabadtéri tömegrendezvények szezonja, a kis csapatokba verődött honfiak és honleányok alkalmasint már csak fűtött szobákban egymásra találva gyönyörködhetnek a szeretet és az összefogás erejében. A kétfős pásztorórák jámbor és nemzeties jellegét aligha vitatná bárki, ám hogy az ezeknél valamelyest látogatottabb együttlétekre se üthesse senki emberfia a gyökértelen kozmopolitaság rút bélyegét, ezúttal a csoportszex honi kultúrtörténetéből szemelget írásom. Mert ha elfogadjuk is a XIX. századi nagy történész, Horváth Mihály sommás ítéletét, mely szerint a magyar sosem volt "folyár bujálkodó", azért a nemi élet a jelek szerint nálunk sem volt minden esetben azonos a párkapcsolattal. A kora újkori bűnügyi iratok között előforduló kázusok (így például a testét együtt kínálgató anya és leánya esete) éppúgy ezt tanúsítják, mint azok a beszámolók, amelyek a nagy cinikus, gróf Fekete János tábornok pest-budai összejöveteleiről fönnmaradtak. A Voltaire-rel levelező és pornográf verseket írogató Fekete egyik társas együttlétéről például így írt a szörnyülködő Kazinczy Ferenc: "én 1800-ban nem mentem volna a generál gróf Fekete János által Pesten a Hét Elector palotájában tartott Bacchanálba, hol tizenhat pár táncos s ezek közt gróf Unwerth, Unwerthné s a férjhez már mehető leánya s gróf Fekete Ferenc, a generál fija, mezítelen táncolának minden figelevél nélkül." Amúgy a levelében szemérmesen háborgó Kazinczy egyik rövid erotikus költeményében maga is elejtett egy a témánkhoz találó megjegyzést: "...nagy Jupiter, engedd, / Váljék hármassá nékem is egyszer az éj!" (Bár hogy a Venus Callipygoshoz, azaz a szép farú Vénuszhoz címzett versben valódi hármasozás után áhítozik a szerző, vagy inkább csak több testnyílás játékba hozásáért esdekel, nos, ez a kérdés voltaképp nyitottnak tekinthető.)

Egy másik irodalmárunk, az utóbb költőként és szerkesztőként elhíresült Kiss József 1874-es füzetes rémregényében, a Budapesti rejtelmekben a Fekete Jánoséhoz hasonló bacchanáliát körvonalazott sejtelmesen olvasói számára, amikor a "Szegháti Lóri" Sarkantyú utcai kéjtermeiben mulatozó fővárosi előkelőségek s vagy kéttucatnyi bukott leány, perdita bűnös összejöveteléről írt:

"Egy hölgy - kettő-három egyszerre - fél térdre ereszkedett. A férfiak azt hiszik, hogy elestek.

- Bravó, Amália!

- Bravó, Judit!

- Bravó, Eszmeralda!...

És itt - engedjék meg önök, hogy a tollat letegyem."

A velejéig romlott fővároshoz nagyon is illik az ilyesféle orgia, ám a fantáziát feltüzelő kicsapongások vádját korántsem csak a bűnös Budapestre sütötték az évszázadok során. Megfogalmazták azt csoportokkal, politikai tömörülésekkel, s még felekezetekkel szemben is, ami aligha csodálható, hiszen az orgiavád az ókor óta része minden valamirevaló hisztériakeltésnek az üldözött őskeresztényektől a boszorkányszombatok vélt résztvevőin át egészen a szabadkőművesekig, a nőkön közösködő bolsevikokig meg a kommunáikban furtonfurt egymásba gabalyodó virággyerekekig. Csakhogy a habzó szájú felháborodás nálunk is szinte mindenkor kéjes kíváncsisággal elegyedett, s így amidőn a XX. század második felében tőlünk nyugatra kitört a szexuális forradalom, a csoportos nemi együttlét izgató tematikája még a Kádár-kori nyilvánosság prüdériáján is egyhamar átütött. "Mikor valamelyikünk megkíván egy másikat, akkor minden további nélkül behozzuk a családba..." - döntögette a tabut az őszinte interjúalany egy 1981-es rádióműsorban (Mozaik, Szex és környéke), s a riporter, aki amúgy a szerelmet "szentek fején megülő fényes szemű és szelíd galambként" azonosította, rögvest sietett a hallgatók számára érzékletesen illusztrálni e jelenséget, szólván: "Tehát ilyenkor, teszem fel, mondjuk, a feleséged megismerkedik egy férfival, és akkor együtt vagytok hárman."

A nyolcvanas évekre végképp elhatalmasodó, Bécsben megtekintett svéd művészfilmek és a határon pirulva átcsempészett videokazetták által gerjesztett kíváncsiság azután lassanként megteremtette a modern kori csoportszex hazai kultúráját. Frusztrált kívülállókkal, akik viccekben szublimálják csalódottságukat ("csoportszex az, amiből téged kihagynak"), s az összejövetelek megannyi válfajával. Az ilyesfajta cselekmények ugyanis, amelyek egyébiránt minden esetben remek szervezőkészséget és állóképességet (néha pedig ráadásul boszorkányos hajlékonyságot) igényelnek a szereplőktől, roppant változatosságot mutatnak. A kirobbanó szexusú tinédzserek vad összeborulásai ugyanis éppúgy idesorolhatók, mint a lankadó vágyukat ekképp élesztgető idősebb házaspárok lámpaoltáskor kulmináló értelmiségi partijai; de a lélekszám és az ivararány vonatkozásában úgyszintén egymástól igencsak különböző sablonokkal találkozhatunk.

Mára a csoportos vágykiélés némi túlzással megindult az intézményesülés útján. Egyes előzékeny sajtótermékek jó tanácsokkal látnak el bennünket, ha ilyes összejövetelek lebonyolítására vállalkoznánk, így a lelkünkre kötik például, hogy orgia alkalmával sose hagyjuk elöl az értéktárgyainkat. De megjelentek kicsiny hazánkban az úgynevezett szvingerklubok is, ahol a szervezés fáradalmait leveszik a résztvevők vállairól, akiknek így csak vonzerővel és hajlandósággal meg némi belépti díjjal kell hozzájárulniuk az este sikeréhez. A permutáció szabályai szerint bonyolódó rendezvények jócskán kiérdemelhetnék érdeklődésünket, ám Kiss József és a terjedelem mást tanácsol. Vagyis, "itt - engedjék meg önök, hogy a tollat letegyem".

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.