Balhitek helyett (Paul Lendvai: Forradalomról tabuk nélkül - 1956)

Könyv

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból. E becses könyvek közé tartozik a nemzetközi hírnevű publicista, Paul Lendvai új műve is, amely alig néhány nappal a német nyelvű kiadás után és kevéssel az angol előtt most magyarul is napvilágot látott. Imponáló összefoglalás ez a könyv, az 1956-os események, valamint a forradalom utóéletének elsőrangú áttekintése, s - noha Lendvai nem tartozik az úgynevezett céhbeli történészek közé - elvitathatatlan historikusi teljesítmény. Természetes hát, hogy a tekintélyes szerző tabuk nélkül szól 1956-ról (ezt szinte felesleges is volt a magyar címben külön hangsúlyozni), s hogy a csalfa legendákkal és a burjánzó mitológiaképzéssel szemben mindenkor előnyben részesíti a tényeket meg a történetíró számára nélkülözhetetlen üdvös kételyt.

"Az igazság ritkán tiszta, és sohasem egyszerű" - hangzik az ismert Oscar Wilde-aforizma, mely nemcsak az angol társalgási vígjátékok világára érvényes, de alkalmasint a történelmi folyamatok elemzésére is. Lendvai jól tudja ezt, s így bölcsen óvakodik a félreismert történelem csábos leegyszerűsítéseitől, amelyeket paradox módon az '56-os hősi legendárium és a 30 éven át csúcsra járatott ellenforradalmi diskurzus egymást erősítve kínál. A kilúgozott, s a múltat végképp eltörlő leegyszerűsítések helyett az 1956-ra oly jellemző kusza és ellentmondásos eseménysorok aprólékosan árnyalt bemutatását kapjuk, nemritkán tétova mártírokkal és félreértésből támadt hősökkel.

Árnyalt, s egyszersmind szerencsésen szintetizáló képet nyújt a szerző azokról a nemzetközi folyamatokról, amelyek oly ártón határolták be a magyarországi forradalom reális lehetőségeit. Jelentős részben saját kutatásaira, interjúira (így például az 1956-ban budapesti követségi titkárként működő Krjucskov KGB-főnökkel folytatott beszélgetésére) támaszkodva taglalja a szovjet döntéshozatal mechanizmusát s a szabad világ vezetőinek alig palástolt közönyét, melyet sajnos korántsem ellensúlyozhattak a nemzetközi közvélemény erőteljes szimpátiamegnyilvánulásai. Ám ha a forradalom 12 napja alatt haszontalannak is bizonyult e heves vonzalom, 1956 utóéletét fölvázolva Lendvai mindazonáltal rámutat arra, hogy hazánk viszonylagos népszerűsége jobbadán mindmáig az ötven éve kivívott rokonszenvből eredeztethető. 1956 nemzetközi elismertségét búsan ellenpontozzák a könyv utolsó fejezetei, amelyek a forradalmi eseményeket övező több évtizedes cinkos felejtést, majd a rendszerváltás utáni, 1956 emlékét jócskán beszennyező múltbirtoklási civódásokat tárgyalják.

E szomorú, ám aligha föltartóztathatatlan folyamat ellen lép fel művével Paul Lendvai. Könyvébe beledolgozza személyes élményeit is, amelyeket okkal óvatos Liliom utcai lakosként (a Corvin köz és a Kilián laktanya tőszomszédjaként), majd Kádár Jánost interjúvoló osztrák televíziósként szerzett, s egyszersmind virtuóz módon sommázza az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét feldolgozó irodalmat. Nem áll elő gyökeresen új koncepciókkal meg nehezen okadatolható radikális tézisekkel, s még saját kutatói kontribúcióját is mintaszerű szerénységgel ismerteti, ellenben pazar narrációjú (a fordító Pruzsinszky Sándornak is kijár az elismerésből), a komplex megközelítést és az áttekinthetőséget szerencsésen összebékítő könyvet ad elénk. Igazi tudományos ismeretterjesztő munka, még akkor is, ha ezt a szóösszetételt a leggyakrabban rafinált ócsárlásként veszik szájukra a recenzensek.

Gondolhatnánk, hogy Lendvai könyve elsődlegesen a külföldi olvasók számára íródott, s az idegen nyelvű kiadások könnyen megerősíthetik bennünk e feltételezést. Ám a jelek szerint, s e jelek alatt egyaránt érthetjük a tanulóifjúság körében végzett felméréseket, politikusaink árnyaltságtól viszolygó megnyilatkozásait és az utcán hőbörgők delíriumos téveszméit, az ötven évvel ezelőtti események közhasznú ismertetése alkalmasint hazánkban sem ígérkezik haszontalannak. Már ha a fent említett csoportok beltagjai néminemű hajlandóságot mutatnának az ismeretek befogadására.

Napvilág Kiadó, 2006, 294 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.