Balhitek helyett (Paul Lendvai: Forradalomról tabuk nélkül - 1956)

Könyv

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból. E becses könyvek közé tartozik a nemzetközi hírnevű publicista, Paul Lendvai új műve is, amely alig néhány nappal a német nyelvű kiadás után és kevéssel az angol előtt most magyarul is napvilágot látott. Imponáló összefoglalás ez a könyv, az 1956-os események, valamint a forradalom utóéletének elsőrangú áttekintése, s - noha Lendvai nem tartozik az úgynevezett céhbeli történészek közé - elvitathatatlan historikusi teljesítmény. Természetes hát, hogy a tekintélyes szerző tabuk nélkül szól 1956-ról (ezt szinte felesleges is volt a magyar címben külön hangsúlyozni), s hogy a csalfa legendákkal és a burjánzó mitológiaképzéssel szemben mindenkor előnyben részesíti a tényeket meg a történetíró számára nélkülözhetetlen üdvös kételyt.

"Az igazság ritkán tiszta, és sohasem egyszerű" - hangzik az ismert Oscar Wilde-aforizma, mely nemcsak az angol társalgási vígjátékok világára érvényes, de alkalmasint a történelmi folyamatok elemzésére is. Lendvai jól tudja ezt, s így bölcsen óvakodik a félreismert történelem csábos leegyszerűsítéseitől, amelyeket paradox módon az '56-os hősi legendárium és a 30 éven át csúcsra járatott ellenforradalmi diskurzus egymást erősítve kínál. A kilúgozott, s a múltat végképp eltörlő leegyszerűsítések helyett az 1956-ra oly jellemző kusza és ellentmondásos eseménysorok aprólékosan árnyalt bemutatását kapjuk, nemritkán tétova mártírokkal és félreértésből támadt hősökkel.

Árnyalt, s egyszersmind szerencsésen szintetizáló képet nyújt a szerző azokról a nemzetközi folyamatokról, amelyek oly ártón határolták be a magyarországi forradalom reális lehetőségeit. Jelentős részben saját kutatásaira, interjúira (így például az 1956-ban budapesti követségi titkárként működő Krjucskov KGB-főnökkel folytatott beszélgetésére) támaszkodva taglalja a szovjet döntéshozatal mechanizmusát s a szabad világ vezetőinek alig palástolt közönyét, melyet sajnos korántsem ellensúlyozhattak a nemzetközi közvélemény erőteljes szimpátiamegnyilvánulásai. Ám ha a forradalom 12 napja alatt haszontalannak is bizonyult e heves vonzalom, 1956 utóéletét fölvázolva Lendvai mindazonáltal rámutat arra, hogy hazánk viszonylagos népszerűsége jobbadán mindmáig az ötven éve kivívott rokonszenvből eredeztethető. 1956 nemzetközi elismertségét búsan ellenpontozzák a könyv utolsó fejezetei, amelyek a forradalmi eseményeket övező több évtizedes cinkos felejtést, majd a rendszerváltás utáni, 1956 emlékét jócskán beszennyező múltbirtoklási civódásokat tárgyalják.

E szomorú, ám aligha föltartóztathatatlan folyamat ellen lép fel művével Paul Lendvai. Könyvébe beledolgozza személyes élményeit is, amelyeket okkal óvatos Liliom utcai lakosként (a Corvin köz és a Kilián laktanya tőszomszédjaként), majd Kádár Jánost interjúvoló osztrák televíziósként szerzett, s egyszersmind virtuóz módon sommázza az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét feldolgozó irodalmat. Nem áll elő gyökeresen új koncepciókkal meg nehezen okadatolható radikális tézisekkel, s még saját kutatói kontribúcióját is mintaszerű szerénységgel ismerteti, ellenben pazar narrációjú (a fordító Pruzsinszky Sándornak is kijár az elismerésből), a komplex megközelítést és az áttekinthetőséget szerencsésen összebékítő könyvet ad elénk. Igazi tudományos ismeretterjesztő munka, még akkor is, ha ezt a szóösszetételt a leggyakrabban rafinált ócsárlásként veszik szájukra a recenzensek.

Gondolhatnánk, hogy Lendvai könyve elsődlegesen a külföldi olvasók számára íródott, s az idegen nyelvű kiadások könnyen megerősíthetik bennünk e feltételezést. Ám a jelek szerint, s e jelek alatt egyaránt érthetjük a tanulóifjúság körében végzett felméréseket, politikusaink árnyaltságtól viszolygó megnyilatkozásait és az utcán hőbörgők delíriumos téveszméit, az ötven évvel ezelőtti események közhasznú ismertetése alkalmasint hazánkban sem ígérkezik haszontalannak. Már ha a fent említett csoportok beltagjai néminemű hajlandóságot mutatnának az ismeretek befogadására.

Napvilág Kiadó, 2006, 294 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.