Balhitek helyett (Paul Lendvai: Forradalomról tabuk nélkül - 1956)

Könyv

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból. E becses könyvek közé tartozik a nemzetközi hírnevű publicista, Paul Lendvai új műve is, amely alig néhány nappal a német nyelvű kiadás után és kevéssel az angol előtt most magyarul is napvilágot látott. Imponáló összefoglalás ez a könyv, az 1956-os események, valamint a forradalom utóéletének elsőrangú áttekintése, s - noha Lendvai nem tartozik az úgynevezett céhbeli történészek közé - elvitathatatlan historikusi teljesítmény. Természetes hát, hogy a tekintélyes szerző tabuk nélkül szól 1956-ról (ezt szinte felesleges is volt a magyar címben külön hangsúlyozni), s hogy a csalfa legendákkal és a burjánzó mitológiaképzéssel szemben mindenkor előnyben részesíti a tényeket meg a történetíró számára nélkülözhetetlen üdvös kételyt.

"Az igazság ritkán tiszta, és sohasem egyszerű" - hangzik az ismert Oscar Wilde-aforizma, mely nemcsak az angol társalgási vígjátékok világára érvényes, de alkalmasint a történelmi folyamatok elemzésére is. Lendvai jól tudja ezt, s így bölcsen óvakodik a félreismert történelem csábos leegyszerűsítéseitől, amelyeket paradox módon az '56-os hősi legendárium és a 30 éven át csúcsra járatott ellenforradalmi diskurzus egymást erősítve kínál. A kilúgozott, s a múltat végképp eltörlő leegyszerűsítések helyett az 1956-ra oly jellemző kusza és ellentmondásos eseménysorok aprólékosan árnyalt bemutatását kapjuk, nemritkán tétova mártírokkal és félreértésből támadt hősökkel.

Árnyalt, s egyszersmind szerencsésen szintetizáló képet nyújt a szerző azokról a nemzetközi folyamatokról, amelyek oly ártón határolták be a magyarországi forradalom reális lehetőségeit. Jelentős részben saját kutatásaira, interjúira (így például az 1956-ban budapesti követségi titkárként működő Krjucskov KGB-főnökkel folytatott beszélgetésére) támaszkodva taglalja a szovjet döntéshozatal mechanizmusát s a szabad világ vezetőinek alig palástolt közönyét, melyet sajnos korántsem ellensúlyozhattak a nemzetközi közvélemény erőteljes szimpátiamegnyilvánulásai. Ám ha a forradalom 12 napja alatt haszontalannak is bizonyult e heves vonzalom, 1956 utóéletét fölvázolva Lendvai mindazonáltal rámutat arra, hogy hazánk viszonylagos népszerűsége jobbadán mindmáig az ötven éve kivívott rokonszenvből eredeztethető. 1956 nemzetközi elismertségét búsan ellenpontozzák a könyv utolsó fejezetei, amelyek a forradalmi eseményeket övező több évtizedes cinkos felejtést, majd a rendszerváltás utáni, 1956 emlékét jócskán beszennyező múltbirtoklási civódásokat tárgyalják.

E szomorú, ám aligha föltartóztathatatlan folyamat ellen lép fel művével Paul Lendvai. Könyvébe beledolgozza személyes élményeit is, amelyeket okkal óvatos Liliom utcai lakosként (a Corvin köz és a Kilián laktanya tőszomszédjaként), majd Kádár Jánost interjúvoló osztrák televíziósként szerzett, s egyszersmind virtuóz módon sommázza az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét feldolgozó irodalmat. Nem áll elő gyökeresen új koncepciókkal meg nehezen okadatolható radikális tézisekkel, s még saját kutatói kontribúcióját is mintaszerű szerénységgel ismerteti, ellenben pazar narrációjú (a fordító Pruzsinszky Sándornak is kijár az elismerésből), a komplex megközelítést és az áttekinthetőséget szerencsésen összebékítő könyvet ad elénk. Igazi tudományos ismeretterjesztő munka, még akkor is, ha ezt a szóösszetételt a leggyakrabban rafinált ócsárlásként veszik szájukra a recenzensek.

Gondolhatnánk, hogy Lendvai könyve elsődlegesen a külföldi olvasók számára íródott, s az idegen nyelvű kiadások könnyen megerősíthetik bennünk e feltételezést. Ám a jelek szerint, s e jelek alatt egyaránt érthetjük a tanulóifjúság körében végzett felméréseket, politikusaink árnyaltságtól viszolygó megnyilatkozásait és az utcán hőbörgők delíriumos téveszméit, az ötven évvel ezelőtti események közhasznú ismertetése alkalmasint hazánkban sem ígérkezik haszontalannak. Már ha a fent említett csoportok beltagjai néminemű hajlandóságot mutatnának az ismeretek befogadására.

Napvilág Kiadó, 2006, 294 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.