Dánia és a nagyvilág tavaly ünnepelte Hans Christian Andersen születésének kétszázadik évfordulóját. Alighanem a kerek jubileumnak köszönhetjük azt a pompázatos kiállítású albumot, amellyel a Park Könyvkiadó tiszteleg a világirodalom talán leghíresebb habókos vénlegényének emléke előtt, akinek immár jó másfél évszázados kultusza van hazánkban (e kultusz első két áldozára Szendrey Júlia s egy másik jeles nőíró-költőözvegy, Vachott Sándorné volt), ám akinek - inkább megdöbbentő, mint mesébe illő módon - fő műveit mind ez idáig kizárólag német nyelvű fordítások magyarítása révén ismerhette meg a honi olvasóközönség. A fordító, Kertész Judit most üdvös módon kiiktatta a közvetítő nyelvet, s dán eredetiből dolgozva adta elénk az író negyvenhárom meséjét, árnyaltan és élvezetesen, a változatos nyelvi regiszterek és modulációk között nehézkesség nélkül pendlizve. Andersen ugyanis korántsem szimpla eset: unásig ismertnek sejtett meséiben a fanyarrá pácolt társadalombírálat és a pikírt emberszólás szempillantás alatt gyermekit játszó naivitássá vagy érzelmes lírává alakul át, s nemritkán egyetlen mondatban kerül össze nála a józanul polgárias példázatosság, a vadromantikus egzotikum meg a borongó pesszimizmus. Vagy éppenséggel az olvasóval összekacsintó önirónia, mint például az Árnyék című mesében, ahol ezt a mondatot találhatjuk: "Mérgelődött a tudós, nem is annyira amiatt, hogy eltűnt az árnyéka, sokkal inkább azért, mert jól tudta, hogy már van egy történet egy árnyék nélküli férfiról, melyet hazájában, a hideg országban mindenki ismer, s hogyha hazatérte után ő is elmeséli a magáét, azt mondják majd, hogy azt utánozza, ami cseppet sem hiányzott neki."
Andersen itt nyilvánvalóan Adalbert von Chamisso novellahősére, az árnyékát elkótyavetyélő Schlemihl Péterre utalt, nekünk pedig, látva a mese és a fantasztikum vissza-visszatérő párosítását, a biedermeier filisztereket rendre átdelejező mirákulumot s a megannyi hasadt lelkű mesefigurát, eszünkbe juthat egy másik nagy romantikus, E. T. A. Hoffmann. Annál is inkább, mivel a kötetet illusztráló zseniális Nikolaus Heidelbach rajzai mintha ugyancsak az ő fojtott, szeszlángos univerzumával rokonítanák Andersen meséit. Heidelbach rajzai mindenféle erőltetett ómódiság nélkül helyezik vissza ezeket az ezerszer átdolgozott, felhígított és sápataggá lúgozott történeteket "eredeti" (azaz eredetinek sugallt) közegükbe, s így aztán egykönnyen és végképp elszakadhatunk a Walt Disney-féle Kis hableány inzulininjekciókra kapató képi világától. S ha egyszer már láttuk ezeket a remek, néha zavarba ejtően groteszk képeket, alighanem mindig ezek jutnak majd az eszünkbe, ha a jövőben Andersen meséire, a Hókirálynőre meg a kis gyufaárus lányra, a rút kiskacsára vagy éppen a törött teáskannára gondolunk.
Rendíthetetlenül.
Park Könyvkiadó, 2005, 320 oldal, 7500 Ft
