Karafiáth Orsolya

Két mondat és két kép: ennyi a kiállítás. Hatalmas ereje van ennek a minimalizmusnak.

Barta Sándor expresszionista író, költő és szerkesztő a Kassák Lajos szerkesztette, 1916 és 1925 között megjelent folyóirat, a Ma körének egyik tagja – életművét számon tartja az irodalomtörténet.

Két nagyszerű színész, pár bőrönd, néhány zakó és a híres Leica.

A könyv a népszerű romantikus szerző Rizsporos hétköznapok című, a „régi idők hölgyeinek” életét bemutató sorozatának harmadik kötete. Budait már korábbi munkáiban is azok a jelenségek, beidegződések érdekelték, amelyek a jelenünkre is erőteljes hatással vannak.

A belga képzőművész filozofikus álló- és mozgóképes kísérletei messzire visznek. Mi a valóság? Hogy érzékeljük a látványt, a hangokat és az anyagokat? Két munkája kapcsán az időről, a befogadásról és a képek jövőjéről is beszélgettünk.

E vékony könyvecske a Platon Karataev zenekar azonos című albuma mellé jelent meg, hangsúlyozottan önálló verseskötetként.

Mintha mindenki csak beszélni akarna.

Éva (László Lili), a kisvárdai csinoska nem tervez, a gyerek, Nándika (Pataki Ferenc) is csak egy egyéjszakás kaland eredménye.

„Szerelmem, minden, ami minket elválaszt egymástól, ugyanolyan ostoba, mint ezek a felhők, amelyek hol felszállnak, hol megint leszállnak a völgybe. (…) Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, hamarosan megfogjuk egymás kezét, és nem válunk el többé” – írja Camus 1955-ben kelt levelében, több mint tíz év kitartó levelezés után. Hisz neki még a másik? Nehezen hihető.

A szerző előző könyve, az Örökölt sors, amely elsősorban az epigenetikai örökségünket, a családi mintázatainkat vizsgálta, igazi bombasiker volt, és azóta Orvos-Tóth az egyik legnépszerűbb és legtöbbet felszólaló, előadó pszichológusunk.