Felesége, Kassák húga, Újvári Erzsi már kevésbé ismert, holott kiváló költő és esszéista volt. E tárlat Barta és Újvári két gyermeke, Zsuzsa és György hagyatékán alapul, akiknek a második világháború után a Szovjetunióból hazaköltözve rengeteg értékes dokumentumot sikerült megmenteniük a pusztulástól: kéziratokat, folyóiratokat, fényképeket és magánleveleket. Ebből az anyagból bomlik ki a házaspár élete, amelyen keresztül a korabeli társadalom politikai és művészeti mozgolódásai is kirajzolódnak valamelyest.
Az első terem főfalán részletes idővonalat találunk, kiemelt történelmi és életrajzi adatokkal. A fal előtt vitrin, a nevezetes pontokhoz rendelt, kihúzható fiókokkal, amelyekben az adott életállomásokhoz tartozó anyagokból találhatunk bőséges válogatást. Megtudhatjuk például, hogy Újvári már tizenévesen családfenntartó, a háború alatt egy szemfedőket előállító üzemben dolgozik. Kassák fedezi fel, pontosabban hajlandó elolvasni az írásait, amit eleinte nem is versekként, hanem egy fiatal lány érzelmi megnyilvánulásaiként, afféle egzotikumként közöl. De azért az Egy ember életében rögzíti, hogy felismerte ám húga tehetségét. Újvári persze végig érzi, hogy nem kezelik egyenrangúként, a vitákban ignorálják, lesöprik a véleményét. Mégis ő publikál Fried Margit mellett a legtöbbet nőként a Mában.
*
A hagyatékból rengeteg olyan irat és kép került elő, amelyek önértékükben nem fértek volna bele a kiállítás koncepciójába, de az összképet mégis árnyalják. Ennek köszönhető például a kutatás során kibomló mesetematika is. Barta a Tanácsköztársaság alatt kezdett felnőtteknek szóló expresszionista meséket írni. Ezek hősei többnyire csak félig emberi lények, akik hol az emberiséget, hol csupán a proletariátust váltják meg, ellentétben a pléhkrisztussal, akinek egyik sem sikerül. Bartáék a mesét valamiféle hídnak tekintették az osztályok között. A Tanácsköztársaság idején Balázs Béla, a Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti és irodalmi főosztályának a vezetője úgynevezett meseosztályt is létrehozott Lesznai Anna vezetésével.
Külön topik a tbc, a fertőzést Barta gyerekkorában szedte össze, és élete végéig folyamatosan írt róla. Érdekes tanulmányozni az egészségügyi intézményeket, konkrétan a közkórházakat vizsgáló írását is. A mesék és az élet végül Barta sci-fi regényében találkoznak (a másik teremben láthatjuk a kifüggesztett borítóját és részleteket belőle), pont egy hiperszuper jövőbéli kórház eszményében…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
