Visszhang: könyv

Irvin D. Yalom: Minden mulandó. Tíz pszichoterápiás történet

Visszhang

A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.

A könyv a Szerelemhóhérhoz hasonlóan veszi végig az üléssorozatokat, amelyek mindegyikének középpontjában a gyász és az elmúlástól való félelem áll. Mit tehet az ember, aki korábban erős kézzel irányította az életét, ám öregkorára mintha kicsúszna a kezéből a kontroll? Hát a nő, aki még öregen is egykori, első szerelmének emlékébe kapaszkodik? Mit kezdhetünk azzal, ha minden, amit biztosnak éreztünk, meginog?

A neves terapeuta elmúlt 80 éves, hosszú terápiát már nem vállal, kizárólag azokkal foglalkozik, akik felkeltik az érdeklődését. Most az utóbbi évek eseteiből válogat, ami azért is érdekes, mert ezek a páciensek már kimondottan őt keresték, ismervén a munkásságát. Szenvedő emberek, akiket életkoruk, betegségük, vagy éppen egy általuk nagyon szeretett ember halála miatt közelről megérintett a végesség érzete. „Olykor gyászolom az életet, amit nem éltem meg”, mondja az egyik páciens, aláhúzva a Yalom hirdette tételt, amely szerint a halál gondolata akkor a legfájdalmasabb, ha úgy érezzük, hogy nem éltünk teljes életet. Hogy mi a teljes élet, azt persze nem lehet egzakt módon definiálni, de ezek a jól kiválasztott esetek nagyon sok oldalról rávilágítanak arra, hogyan érdemes gondolkodnunk a magunk teljességéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.