Visszhang: könyv

Irvin D. Yalom: Minden mulandó. Tíz pszichoterápiás történet

Visszhang

A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.

A könyv a Szerelemhóhérhoz hasonlóan veszi végig az üléssorozatokat, amelyek mindegyikének középpontjában a gyász és az elmúlástól való félelem áll. Mit tehet az ember, aki korábban erős kézzel irányította az életét, ám öregkorára mintha kicsúszna a kezéből a kontroll? Hát a nő, aki még öregen is egykori, első szerelmének emlékébe kapaszkodik? Mit kezdhetünk azzal, ha minden, amit biztosnak éreztünk, meginog?

A neves terapeuta elmúlt 80 éves, hosszú terápiát már nem vállal, kizárólag azokkal foglalkozik, akik felkeltik az érdeklődését. Most az utóbbi évek eseteiből válogat, ami azért is érdekes, mert ezek a páciensek már kimondottan őt keresték, ismervén a munkásságát. Szenvedő emberek, akiket életkoruk, betegségük, vagy éppen egy általuk nagyon szeretett ember halála miatt közelről megérintett a végesség érzete. „Olykor gyászolom az életet, amit nem éltem meg”, mondja az egyik páciens, aláhúzva a Yalom hirdette tételt, amely szerint a halál gondolata akkor a legfájdalmasabb, ha úgy érezzük, hogy nem éltünk teljes életet. Hogy mi a teljes élet, azt persze nem lehet egzakt módon definiálni, de ezek a jól kiválasztott esetek nagyon sok oldalról rávilágítanak arra, hogyan érdemes gondolkodnunk a magunk teljességéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.