Visszhang: könyv

Irvin D. Yalom: Minden mulandó. Tíz pszichoterápiás történet

Visszhang

A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.

A könyv a Szerelemhóhérhoz hasonlóan veszi végig az üléssorozatokat, amelyek mindegyikének középpontjában a gyász és az elmúlástól való félelem áll. Mit tehet az ember, aki korábban erős kézzel irányította az életét, ám öregkorára mintha kicsúszna a kezéből a kontroll? Hát a nő, aki még öregen is egykori, első szerelmének emlékébe kapaszkodik? Mit kezdhetünk azzal, ha minden, amit biztosnak éreztünk, meginog?

A neves terapeuta elmúlt 80 éves, hosszú terápiát már nem vállal, kizárólag azokkal foglalkozik, akik felkeltik az érdeklődését. Most az utóbbi évek eseteiből válogat, ami azért is érdekes, mert ezek a páciensek már kimondottan őt keresték, ismervén a munkásságát. Szenvedő emberek, akiket életkoruk, betegségük, vagy éppen egy általuk nagyon szeretett ember halála miatt közelről megérintett a végesség érzete. „Olykor gyászolom az életet, amit nem éltem meg”, mondja az egyik páciens, aláhúzva a Yalom hirdette tételt, amely szerint a halál gondolata akkor a legfájdalmasabb, ha úgy érezzük, hogy nem éltünk teljes életet. Hogy mi a teljes élet, azt persze nem lehet egzakt módon definiálni, de ezek a jól kiválasztott esetek nagyon sok oldalról rávilágítanak arra, hogyan érdemes gondolkodnunk a magunk teljességéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.