Visszhang: könyv

Irvin D. Yalom: Minden mulandó. Tíz pszichoterápiás történet

Visszhang

A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.

A könyv a Szerelemhóhérhoz hasonlóan veszi végig az üléssorozatokat, amelyek mindegyikének középpontjában a gyász és az elmúlástól való félelem áll. Mit tehet az ember, aki korábban erős kézzel irányította az életét, ám öregkorára mintha kicsúszna a kezéből a kontroll? Hát a nő, aki még öregen is egykori, első szerelmének emlékébe kapaszkodik? Mit kezdhetünk azzal, ha minden, amit biztosnak éreztünk, meginog?

A neves terapeuta elmúlt 80 éves, hosszú terápiát már nem vállal, kizárólag azokkal foglalkozik, akik felkeltik az érdeklődését. Most az utóbbi évek eseteiből válogat, ami azért is érdekes, mert ezek a páciensek már kimondottan őt keresték, ismervén a munkásságát. Szenvedő emberek, akiket életkoruk, betegségük, vagy éppen egy általuk nagyon szeretett ember halála miatt közelről megérintett a végesség érzete. „Olykor gyászolom az életet, amit nem éltem meg”, mondja az egyik páciens, aláhúzva a Yalom hirdette tételt, amely szerint a halál gondolata akkor a legfájdalmasabb, ha úgy érezzük, hogy nem éltünk teljes életet. Hogy mi a teljes élet, azt persze nem lehet egzakt módon definiálni, de ezek a jól kiválasztott esetek nagyon sok oldalról rávilágítanak arra, hogyan érdemes gondolkodnunk a magunk teljességéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.