Visszhang: színház

Capa, a világhírű fotós

Visszhang

Két nagyszerű színész, pár bőrönd, néhány zakó és a híres Leica.

Nincs sem túlbonyolítva, sem túlterhelve ez az egyfelvonásos kamaradráma. A szűk térben ötletesen mozgatott kellékekkel és többnyire élő, pörgős párbeszédekkel idézik meg az alkotók a depresszióval és káros szenvedélyeivel küzdő haditudósító alakját, és mutatják meg életművének kiemelkedő pillanatait. A darab nem akar többet, mint amennyit ígér, vagyis végigvenni, hogyan lett Friedmann Endre (barátainak csak Cápa) a Városház utca 10.-ből a világ leghíresebb fotósa. A szerző, Ann Silberberg Capa életét egy fontos kapcsolat optikáján át igyekszik megmutatni. Besnyő Évával, aki szintén fotográfus lett, gyerekként szomszédok voltak, kamaszként pedig barátokká váltak. A nő vette meg Capa első fényképezőgépét…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.