Kiállítás

Arc vagy test nélkül

Ecce homo

Kritika

Két mondat és két kép: ennyi a kiállítás. Hatalmas ereje van ennek a minimalizmusnak.

A két művész anyagválasztása és technikája hasonló, munkájuk mégis gyökeresen más szellemű. Együtt kiállítva (és Jánossy Lajos kiállításhoz írt szövegével kiegészülve) érdekes párbeszédbe kerülnek egymással.

A szobrászként és performerként induló, Floridában élő és dolgozó Noelle Mason sokoldalú művész. Az itt látható képén egy átvilágított koffert látunk, amelyben egy ember kuporog. Mason ugrott már ejtőernyővel (a fején kamerával), de termesztett pszichoaktív gombákat is. Visszatérő eszköze a sokkolás. „Örülök, ha a munkáim felkavarók, a kortárs művészet igenis lehet kényelmetlen. Szeretném megváltoztatni, ahogy a világra nézünk” – mondta az Orlando Weeklynek 2016-ban. A 2014-es tampai HCC Ybor School of Visual and Performing Arts Galleryben tartott egyéni, Transliminal című kiállításán hozta fel először a határok és a vizuális képalkotó technológiák szerepét. Ekkor keresztszemes hímzésekkel készítette műalkotásait, amelyeknek az alapjai az Egyesült Államok és Mexikó határvidékét pásztázó űrfelvételek, s átszökni próbáló, esetenként már teherautókba zsúfolt menekültekről éjjel látó kamerákkal készített fotók voltak. „Megfigyelési kultúrában élünk”, állította a fentebb idézett interjújában. Masont már a pályája kezdetétől megmozgatták a megfigyelőrendszerek, illetve a felvételeik, amelyek elsősorban akkor kerülnek elő, ha valamiféle erőszakkal kell szembesülnünk. (Feldolgozta egyebek mellett a columbine-i iskolai lövöldözést, illetve az al-Káida egyik lefejezési videóját is.) Különféle művészi eszközökkel nyúl a témájához, így jutott el a megformált, megfaragott kőtől a 19. századig visszanyúló fotós technikáig, a cianotípiáig. (A cianotípia, azaz a kéknyomat, kékkép egy, az 1890-es évektől egészen az 1950-es évekig használt, nem ezüst alapú fényképészeti eljárás.) Itt látható műve az amerikai határőrség archívumában talált felvételeket tartalmazó sorozatából való. Kötött egy megállapodást velük, amelynek alapján a mexikói határnál átjutni igyekvő embe­rekről készült dokumentációt, a röntgen- és hőkamerás felvételeket felhasználhatja művészeti projektjében. „Gyerekként, amikor apukám elutazott, mindig kértem, hadd rejtőzzek el a bőröndjében. Ezt egy teljesen reális utazási módnak gondoltam” – meséli lapunknak Egri Orsolya, a kiállítás létrehozója. „Felnőttként gyomron ütött a felismerés: emberek számára, amikor élet-halál kérdése a menekülés, ez valóban megoldásnak tűnhet. Ám ma már szinte lehetetlen becsapni a technikát.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.