Karafiáth Orsolya

  • Karafiáth Orsolya

    Rovatvezető

Karafiáth Orsolya cikkei

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.

Írás a falon

Vas István 1944. január elsején kezdte el vezetni órákra lebontott munkanaplóját. A háború szorításában, állandó életveszélyben, mint­egy az élet és a művészet melletti tanúságtételként jegyezte fel, hogy aznap milyen penzumot végzett el. Egészen a halála napjáig, 1991. december 16-ig dolgozott így.

„Kit hagynak állva”

Telihay Péter legutóbbi rendezése a Mindennapi tenyerünket című ősbemutató volt a Komáromi Jókai Színházban. Az utóbbi években főképp határon túli színházakban rendező művésszel e távolodás okairól, a hazai színházi helyzetről és legújabb munkáiról is beszélgettünk.

„Felrobbantják az agyamat”

Biacsics Renáta (Renyagyár) grafikus, illusztrátor látványos, olykor vicces, olykor gyomorszorító rajzaival, falfestményeivel és kollázsaival lett népszerű. Munkái közt ugyanúgy megférnek a közéleti témák, mint a kocsmai viccek. Reakcióidőről, pályakezdésről és művészi technikákról beszélgettünk.

Kövess minket: