Szárnyak nélkül született, és azzal is meg kellett birkóznia, hogy az édesanyja elhagyja. Egyedül marad hát Csudi a fészekben, illetve a rémmesék maradnak csak vele a nagy Buhuról, aki épp az ilyen egyszerű teremtményekre feni a fogát. És Buhu meg is érkezik, hatalmas szeme rávillan a rettegő állatkára.
Ám nem minden az, aminek látszik! Buhu valóban félelmetes külsejű, de a szíve is félelmetesen nagy, ráadásul ez a bagoly vegetáriánus. Nem tud ugyan a kis madár szárnya alá nyúlni, de magával viszi Csudit, hogy együtt átélhessék, mire képes a lélek ereje.
A második részben (A tél megmentése) is fura szerzetekkel találkozunk, akik közül a legviccesebb Villámgyors úr, a csiga – akinek a háza egy egész könyvtár –, illetve a bátor Hópehely. Reménykedésből, csodákból és veszélyekből itt sincs hiány. Ráadásul ez a mese a szeretet és az önbizalom erején túl a szemetelés és a műanyagok túlzott felhasználásának a veszélyeire is felhívja a figyelmet. Ha a világ felforrósodik, nem születhetnek meg a hópelyhek és elvesznek a tél csodái. Csudi meséi egyszerű nyelven szólnak, de nem lebutított szövegek. Ahogy a finom humorú történetek sincsenek elnehezítve. Stela Damaschin-Popa elegáns illusztrációi pedig éppen úgy segítik az üzenet átadását, ahogyan a fantázia szárnyalását is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
