ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„A gondolatolvasásról szól”

Lovass Ágnes súgó

Színház

Az idén megjelent kézikönyve a prózai színházban dolgozó súgóknak nyújthat segítséget, de a Súgókönyv által a nézőknek, színházrajongóknak is érdekes lehet bepillantani a kulisszák mögé.

Magyar Narancs: Mi inspirált a könyv megírására?

Lovass Ágnes: Inkább az a kérdés, hogy eddig miért nem született még ilyen munka. A színházi háttérembereknek, a szcenikusoknak, a színpadmestereknek elérhető ugyan valamiféle képzés, de ezeket a szakmákat is csak rövid ideje oktatják. Súgóképzés nincs, nem is volt soha. Minimum tíz éve ott volt már a fejemben, hogy rögzíteni kellene az összegyűlt tudásomat, sőt egy súgóiskola létrehozásán is gondolkodtam, de nem vagyok jó organizátor. Aztán még a régi SZFE-n végre indult egy felnőttképzés, asszisztensnek lehetett jelentkezni. Három évfolyamot indítottak, amelynek keretei között mindhárom évben – az országban először – én taníthattam a színpadi súgást. Itt kimondottan hangsúlyozom, hogy a tanulók hallgatók voltak, fél év alatt ugyanis ezt a szakmát lehetetlen megtanulni. Itt született a könyv alapja, tulajdonképpen az volt az én óravázlatom, kicsit kiszélesítve, s huszonöt nyomtatott oldalon a rendelkezésükre is bocsátottam. Ezt a jegyzetgyűjteményt egyfajta kapaszkodónak, szinte tananyagnak tekintették. Aztán jött a járvány, a színháznélküliség, amikor végre volt időm összerendezni és leírni a gondolataimat.

MN: A könyvben nagyon sok színházi anekdota is szerepel. Hogyan alakultak ki az arányok?

LÁ: Se a stílusát, se az arányait nem szándékosan alakítottam így, mivel nem vagyok író. Egyet tudtam csak: hogy el akarom mondani a szakmának azokat a rejtett lépcsőfokait, amelyek átadhatók és megtanulhatók. Aztán úgyis a gyakorlatban lesz valaki súgó, a színészeken kezd el próbáról próbára, előadásról előadásra gyakorolni. Ha van hozzá érzéke – és sajnos nem minden súgónak van –, körülbelül három év elteltével fogja jól csinálni. Ezt az időszakot próbáltam lerövidíteni, megsegíteni.

MN: A ritmusérzéket emeled ki mint a súgó legfőbb képességét. Ez talán kevésbé fejleszthető.

LÁ: De sok más szegmense a munkának igen. Nehéz dolguk van a színházigazgatóknak, mert nehéz megtippelni, ki mennyire ügyes. Sajnos sok a gyenge súgó, legalábbis a pletykák szerint. De ehhez hozzátartozik, hogy a nagyon rosszakról meg a remek képességűekről beszélnek, az átlagsúgóról nem szól a fáma.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.