ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„A gondolatolvasásról szól”

Lovass Ágnes súgó

Színház

Az idén megjelent kézikönyve a prózai színházban dolgozó súgóknak nyújthat segítséget, de a Súgókönyv által a nézőknek, színházrajongóknak is érdekes lehet bepillantani a kulisszák mögé.

Magyar Narancs: Mi inspirált a könyv megírására?

Lovass Ágnes: Inkább az a kérdés, hogy eddig miért nem született még ilyen munka. A színházi háttérembereknek, a szcenikusoknak, a színpadmestereknek elérhető ugyan valamiféle képzés, de ezeket a szakmákat is csak rövid ideje oktatják. Súgóképzés nincs, nem is volt soha. Minimum tíz éve ott volt már a fejemben, hogy rögzíteni kellene az összegyűlt tudásomat, sőt egy súgóiskola létrehozásán is gondolkodtam, de nem vagyok jó organizátor. Aztán még a régi SZFE-n végre indult egy felnőttképzés, asszisztensnek lehetett jelentkezni. Három évfolyamot indítottak, amelynek keretei között mindhárom évben – az országban először – én taníthattam a színpadi súgást. Itt kimondottan hangsúlyozom, hogy a tanulók hallgatók voltak, fél év alatt ugyanis ezt a szakmát lehetetlen megtanulni. Itt született a könyv alapja, tulajdonképpen az volt az én óravázlatom, kicsit kiszélesítve, s huszonöt nyomtatott oldalon a rendelkezésükre is bocsátottam. Ezt a jegyzetgyűjteményt egyfajta kapaszkodónak, szinte tananyagnak tekintették. Aztán jött a járvány, a színháznélküliség, amikor végre volt időm összerendezni és leírni a gondolataimat.

MN: A könyvben nagyon sok színházi anekdota is szerepel. Hogyan alakultak ki az arányok?

LÁ: Se a stílusát, se az arányait nem szándékosan alakítottam így, mivel nem vagyok író. Egyet tudtam csak: hogy el akarom mondani a szakmának azokat a rejtett lépcsőfokait, amelyek átadhatók és megtanulhatók. Aztán úgyis a gyakorlatban lesz valaki súgó, a színészeken kezd el próbáról próbára, előadásról előadásra gyakorolni. Ha van hozzá érzéke – és sajnos nem minden súgónak van –, körülbelül három év elteltével fogja jól csinálni. Ezt az időszakot próbáltam lerövidíteni, megsegíteni.

MN: A ritmusérzéket emeled ki mint a súgó legfőbb képességét. Ez talán kevésbé fejleszthető.

LÁ: De sok más szegmense a munkának igen. Nehéz dolguk van a színházigazgatóknak, mert nehéz megtippelni, ki mennyire ügyes. Sajnos sok a gyenge súgó, legalábbis a pletykák szerint. De ehhez hozzátartozik, hogy a nagyon rosszakról meg a remek képességűekről beszélnek, az átlagsúgóról nem szól a fáma.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.