A kérője ugyanis egy ordenáré lókupec (az egyetlen elrajzolt alak a remek emberábrázolással megírt regényben), akinek az udvarlása is merő hányinger. Az oltár előtti botrányt azonban orvosolni kell, így kerül Ada egy jó nevű szanatóriumba és a csillogó, nagyvilági tengerparti városba másik gazdag kérőt keríteni. Zsánerkönyvre számítanánk, de itt minden csak olyan, mintha. A szerzőtől ez nem újdonság, korábbi nagy sikerű, IBBY-díjas regénye, a kétkötetes Mesteralvók is egyszerre szólt felnőtteknek és kamaszoknak, tele a fantasy könyvekből átemelt műfaji elemekkel. Ezúttal eleinte romantikus lektűrt orrontanánk, de hamar rájövünk, hogy csak a díszletek füzetregényesek. Bejön a krimiszál is, de az meg olyan, mint a regényvégi álarcosbál: tudjuk, amit tudunk, és csak azért izgulunk, hogy esetleg megcsalt az emberismeretünk.
Ada, aki orvos szeretne lenni, maga meséli el a történteket, és mivel 1911-ben járunk, e női szemszög rögtön magával hozza a női egyenjogúság és a női test működésének kérdéseit is. Talán azok a legizgalmasabb részei a könyvnek, amelyek megmutatják, milyen lehetett az erős nők ébredése a Monarchia fénykorában. Barátságok és szerelmek bontakoznak ki elragadó környezetben, és a mellékszereplők sem akárkik: Tolsztoj lánya és Molnár Ferenc is ott van az epizodisták között.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
