Reigl Judit 2015-ben kezdett újra rajzolni. A több száz kiállított rajz az élete eseményeiről számol be, a legelső emlékektől kiindulva egészen a búcsú elképzelt pillanatáig. A vázlatfüzetekbe és rajzlapokra készült sorozatokból válogatott tárlat izgalmas kontextusba helyezi a rajzokat: Reigl művei az ihlető, szemléletformáló művészek munkái mellett szerepelnek, egyértelműen megmutatva azt a makacs következetességet, amellyel egész életében dolgozott, a kezdetektől ugyanazokból a forrásokból táplálkozva. A kiállításon a száz éve született Reigl Judit száz rajzát látjuk, a kiállítás katalógusa azonban mind a 811 rajzot, valamint a rajzok előtti nyolc vázlatfüzetet is tartalmazza.
Az időskori, pályazáró médiumváltást a valóság kényszere indokolta: amikor a művész már nem tudott a tőle ismert hatalmas méretű vásznakkal bánni, először kisebb papírra váltott, és a földön folytatta a munkát. Végül, amikor már ez is nehézséget okozott, maradtak a vázlatfüzetek. Néhány hónappal később a füzeteket A4-es és A3-as rajzlapok váltották fel.
Az 1923-ban született Reigl 1950-ben kalandos körülmények közt emigrált, és haláláig Franciaországban élt. Korai, szürrealista korszakában André Breton nagyrabecsülését is kivívta, de mivel nem volt ínyére a „csoportélet”, szakított a társasággal. A hatvanas évek közepéig absztrakt festőként alkotott, majd visszatért a figuratív munkákhoz. A rajzaiban keveredik mindez, néha látjuk a figurát, néha nem.
A kiállításon visszafelé megyünk az időben. Reigl Erdélyi Viktortól tanult rajzolni, aki viszont Gulácsy-tanítvány volt. Két Gulácsy-képet is találunk a teremben, A Halál sziklája és a Hídon furcsa népség vonul keresztül címűeket, párbeszédbe állítva a rajzokkal, rámutatva, hogy Reigl rajzaiban milyen erősen tetten érhető Gulácsy hatása. Egymásba úsznak a motívumok, ahogy egymást erősítik a hatások is: akárcsak Gulácsy hídján, éppúgy vonulnak az emberek egy olaszországi körmenet emlékét őrző rajzon, amely Holbein Haláltáncára is rímel. Holbein mellett Csontváry hatása is ott van a képeken, az itt kiállított Láthatatlan városok kupoláiban és tornyaiban is. A Vanitas-sorozaton az életfa például erősen A zarándoklás a cédrushozt idézi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
