Kiállítás

Nincs tragédia

Reigl Judit: Haláltánc

Kritika

Az első pillantásra kicsinek tűnő kiállítás az életmű utolsó szakasza felől tekinti át Reigl egész pályáját, rávilágítva arra, hogy az voltaképpen egyetlen nagy egység, amelyben a hatások, témák és motívumok a legelső elkészült művektől kezdve azonosak.

Reigl Judit 2015-ben kezdett újra rajzolni. A több száz kiállított rajz az élete eseményeiről számol be, a legelső emlékektől kiindulva egészen a búcsú elképzelt pillanatáig. A vázlatfüzetekbe és rajzlapokra készült sorozatokból válogatott tárlat izgalmas kontextusba helyezi a rajzokat: Reigl művei az ihlető, szemléletformáló művészek munkái mellett szerepelnek, egyértelműen megmutatva azt a makacs következetességet, amellyel egész életében dolgozott, a kezdetektől ugyanazokból a forrásokból táplálkozva. A kiállításon a száz éve született Reigl Judit száz rajzát látjuk, a kiállítás katalógusa azonban mind a 811 rajzot, valamint a rajzok előtti nyolc vázlatfüzetet is tartalmazza.

Az időskori, pályazáró médiumváltást a valóság kényszere indokolta: amikor a művész már nem tudott a tőle ismert hatalmas méretű vásznakkal bánni, először kisebb papírra váltott, és a földön folytatta a munkát. Végül, amikor már ez is nehézséget okozott, maradtak a vázlatfüzetek. Néhány hónappal később a füzeteket A4-es és A3-as rajzlapok váltották fel.

Az 1923-ban született Reigl 1950-ben kalandos körülmények közt emigrált, és haláláig Franciaországban élt. Korai, szürrealista korszakában André Breton nagyrabecsülését is kivívta, de mivel nem volt ínyére a „csoport­élet”, szakított a társasággal. A hatvanas évek közepéig absztrakt festőként alkotott, majd visszatért a figuratív munkákhoz. A rajzaiban keveredik mindez, néha látjuk a figurát, néha nem.

A kiállításon visszafelé megyünk az időben. Reigl Erdélyi Viktortól tanult rajzolni, aki viszont Gulácsy-tanítvány volt. Két Gulácsy-képet is találunk a teremben, A Halál sziklája és a Hídon furcsa népség vonul keresztül címűeket, párbeszédbe állítva a rajzokkal, rámutatva, hogy Reigl rajzaiban milyen erősen tetten érhető Gulácsy hatása. Egymásba úsznak a motívumok, ahogy egymást erősítik a hatások is: akárcsak Gulácsy hídján, éppúgy vonulnak az emberek egy olaszországi körmenet emlékét őrző rajzon, amely Holbein Haláltáncára is rímel. Holbein mellett Csontváry hatása is ott van a képeken, az itt kiállított Láthatatlan városok kupoláiban és tornyaiban is. A Vanitas-sorozaton az életfa például erősen A zarándoklás a cédrushozt idézi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.