Kiállítás

Nincs tragédia

Reigl Judit: Haláltánc

Kritika

Az első pillantásra kicsinek tűnő kiállítás az életmű utolsó szakasza felől tekinti át Reigl egész pályáját, rávilágítva arra, hogy az voltaképpen egyetlen nagy egység, amelyben a hatások, témák és motívumok a legelső elkészült művektől kezdve azonosak.

Reigl Judit 2015-ben kezdett újra rajzolni. A több száz kiállított rajz az élete eseményeiről számol be, a legelső emlékektől kiindulva egészen a búcsú elképzelt pillanatáig. A vázlatfüzetekbe és rajzlapokra készült sorozatokból válogatott tárlat izgalmas kontextusba helyezi a rajzokat: Reigl művei az ihlető, szemléletformáló művészek munkái mellett szerepelnek, egyértelműen megmutatva azt a makacs következetességet, amellyel egész életében dolgozott, a kezdetektől ugyanazokból a forrásokból táplálkozva. A kiállításon a száz éve született Reigl Judit száz rajzát látjuk, a kiállítás katalógusa azonban mind a 811 rajzot, valamint a rajzok előtti nyolc vázlatfüzetet is tartalmazza.

Az időskori, pályazáró médiumváltást a valóság kényszere indokolta: amikor a művész már nem tudott a tőle ismert hatalmas méretű vásznakkal bánni, először kisebb papírra váltott, és a földön folytatta a munkát. Végül, amikor már ez is nehézséget okozott, maradtak a vázlatfüzetek. Néhány hónappal később a füzeteket A4-es és A3-as rajzlapok váltották fel.

Az 1923-ban született Reigl 1950-ben kalandos körülmények közt emigrált, és haláláig Franciaországban élt. Korai, szürrealista korszakában André Breton nagyrabecsülését is kivívta, de mivel nem volt ínyére a „csoport­élet”, szakított a társasággal. A hatvanas évek közepéig absztrakt festőként alkotott, majd visszatért a figuratív munkákhoz. A rajzaiban keveredik mindez, néha látjuk a figurát, néha nem.

A kiállításon visszafelé megyünk az időben. Reigl Erdélyi Viktortól tanult rajzolni, aki viszont Gulácsy-tanítvány volt. Két Gulácsy-képet is találunk a teremben, A Halál sziklája és a Hídon furcsa népség vonul keresztül címűeket, párbeszédbe állítva a rajzokkal, rámutatva, hogy Reigl rajzaiban milyen erősen tetten érhető Gulácsy hatása. Egymásba úsznak a motívumok, ahogy egymást erősítik a hatások is: akárcsak Gulácsy hídján, éppúgy vonulnak az emberek egy olaszországi körmenet emlékét őrző rajzon, amely Holbein Haláltáncára is rímel. Holbein mellett Csontváry hatása is ott van a képeken, az itt kiállított Láthatatlan városok kupoláiban és tornyaiban is. A Vanitas-sorozaton az életfa például erősen A zarándoklás a cédrushozt idézi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.