Krusovszky Dénes
Krusovszky Dénes cikkei
A Kossuth Rádió szerint ilyen egy közeleti beszélgetés: a bukott magyarsagkutató faggatja a zászlótudatú íjászt
"Hogy ez a dermesztő nyelvi-gondolati-beszédtechnikai nívó a maga pőreségében visszhangzik a Kossuthon, még akkor is megdöbbentő, ha már amúgy se voltak illúzióink."
Valódi bűnök
A bűn mibenléte nagyjából azóta az emberi fantáziavilág egyik sarokpontja, amióta Káin fejbe verte Ábelt. A bűnügyi históriák története az emberiség önképének alakulását is modellezi.
"A kormány igyekszik a maga játszmájában Ferenc pápát eszközként használni"
A retró mint korstílus
A félmúlt festői, félig elfeledve. Nagy kérdés, hogy valóban van-e mit rehabilitálni, és mindehhez elég-e meglovagolni a Kádár-nosztalgiát.
A végek kezdete
Sokak első gondolata lehet, hogy egy vidék tematikájú műsornak mindenképpen országos lefedettségűnek kellene lennie. Számukra a jó hírünk: azzal, hogy a legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle.
Kiszeretett a Jobbikból, a Fideszből, rátalált a Mi Hazánk
A nevetőgép nem fárad
A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?
"Orbán hátráltatja, szűkíti az integrációs folyamatokat, ahol csak lehet"
„Végül a költészet”
Generációjának egyik legismertebb költője. A hamarosan megjelenő új kötete, A muréna mozgása kapcsán beszélünk alkotói szerepekről, rappermúltról, tudományos pályáról és a kortárs irodalom keserűségéről.
Az az űzött hang
„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.