Magyar Narancs: Néhány nappal ezelőtt derült ki, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár annak ellenére is összehívja április elején a szövetség NATO–Ukrajna Bizottságának miniszteri szintű ülését, hogy ez ellen a magyar külügy ellenvetést jelentett be. Hogyan érdemes ezt értelmezni? Valóban megelégelték a magyarok állandó ellenállását?
Herman János: A NATO-ban a vétózás vagy blokkolás, egyszóval a különvélemény érvényesítése ritka, de nem példátlan. A magyar kormány viszont egyre gyakrabban marad egyedül a véleményével az Európai Unióban, a NATO-ban, sőt újabban más nemzetközi fórumokon is. A NATO-beli magyar fellépés csak azt mutatja, immár itt is megtesszük azt, amit máshol már jó ideje. Ez fordulat, hiszen egy ideig úgy tűnt, Magyarország ettől legalább a NATO-t megkíméli. Ami a konkrét esetet illeti, megnéztem a NATO idevágó okmányait. Az a benyomásom, nem lehet megmondani, hogy a főtitkárnak tételesen jogában áll-e akkor is összehívni egy bizottságot, ha ezt valamelyik tagország ellenzi. Így azt gondolom, hogy itt politikai mérlegelésről van szó. Hiszen a főtitkárnak, még akkor is, ha formálisan jogában áll a bizottságot összehívni, legalábbis meg kell gondolnia, hogy megteszi-e akkor is, ha az egyik tagállam ellenzi. Stoltenberg főtitkár ezek szerint úgy érzi, hogy ezt megteheti, sőt meg is kell tennie, a magyar tiltakozás ellenére is.
A döntésnek így politikai üzenetértéke van. Hogy ez mi? Alighanem az, hogy felhalmozódott már az ellenérzés a magyar blokkolással vagy vétózással szemben. Akár ellenünkben is biztosítani fogják a kielégítő működést.
MN: A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyinra kiadott elfogatóparancsára reagáló uniós nyilatkozatokat is blokkolta a magyar kormány. Azt ugyan kikérik maguknak, hogy vétóztak volna, ámde mégsem írták alá sem az Európai Külügyi Szolgálat, sem a tagállamok igazságügy-minisztereinek a döntést üdvözlő közleményét. Van jelentősége, hogy ez vétó volt-e valóban, vagy „csupán” alá nem írás?
HJ: Ami a lényeget illeti, ez csak bűvészkedés a szavakkal. Mi több, visszaélés azzal, hogy a hétköznapi emberek nem ismerik pontosan azokat a fogalmakat, amelyekkel az EU-ban dolgoznak. Ha a nemzetközi porondon jelentős esemény történik, arra az EU minden alkalommal közleményben reagál. Ez két szinten születhet meg. Egyfelől, ha sikerül megszerezni az összes tagállam egyetértését, akkor a nyilatkozat az Európai Unió nevében hangzik el. Másfelől, ha van tagállam, amely nem ért egyet a nyilatkozat kiadásával vagy valamivel annak a szövegében, akkor azt nem az EU, hanem a főképviselő nevében adják ki. Lehet azt mondani, hogy ez nem vétó, pusztán blokkolás. De hát így is, úgy is az a lényeg, hogy Magyarország megakadályozta azt, hogy megszülessen – ráadásul ismét Oroszország kapcsán – a közös álláspont. Ahogy az ilyen helyzetek szaporodnak, úgy nő az ellenérzés és a frusztráció, Magyarország megkerülése pedig alighanem ennek az egyre keserűbb tapasztalatnak az eredménye. Stoltenberg NATO-főtitkár nyilván azért is tud meghozni egy ilyen döntést, mert tisztában van vele, hogy ez nem fog ellenérzéssel találkozni egyetlen másik tagállam részéről sem. Számára ebben tehát nincs veszély.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
