TAVASZ! - Interjú

„Végül a költészet”

Závada Péter költő

Könyv

Generációjának egyik legismertebb költője. A hamarosan megjelenő új kötete, A muréna mozgása kapcsán beszélünk alkotói szerepekről, rappermúltról, tudományos pályáról és a kortárs irodalom keserűségéről.

Magyar Narancs: Hosszú ideig minden veled készült interjú úgy kezdődött, hogy itt van a költő, aki egyébként az Akkezdet Phiai népszerű rappere is, illetve slammer. Mostanában mintha a rap és a slam helyét a színház vette volna át. Miért?

Závada Péter: Én is látom az átrendeződést, ami nyilván annak is betudható, hogy megszűnt a zenekar. Ez komoly gyászmunkával is járt, hiszen egy huszon-sok éves barátság volt az alapja, de mindemellett mégis valamiféle fölszabadulást hozott, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam már ezzel az előadói oldalammal azonosulni. Ilyen helyzetekben mindig új szerepet keres az ember. Számomra a költészet jó ideje meghatározó ilyen szempontból, emellé zárkózott fel a színház, amelyben azért mégis van egy jó adag performativitás. Csak már nem én állok a színpadon.

MN: A színház felé a költészet nyitotta meg az utat?

ZP: Eleinte inkább a rap és a slam miatt kértek fel rendezők, hogy működjek közre egy-egy előadás szövegének létrehozásában. Érdekes módon közben a saját alkotói műhelyemben nagyon közel került egymáshoz a dráma és a költészet. Ha darabot írok, általában valamiféle költői gondolatfolyam érdekel, és kevésbé a dramatikus szöveg. Tulajdonképpen ma már egyként kezelem magamban a költői és a színházi szövegeimet.

MN: Rögtön saját darabra szólt a felkérés, vagy átiratokat kértek tőled?

ZP: Az első alkalommal saját szöveget kértek, ezt Bodó Viktor társulatával, a Szputnyikkal rendezte meg Kovács D. Dániel Reflex címen. Már akkor éreztem, hogy talán nekem a hagyományos dramatikus színdarabnál jobban fekszik egyfajta kísérletező drámaszöveg, mondjuk Elfriede Jelinek, Heiner Müller vagy Peter Handke nyomán. Ugyanakkor megmaradt a felkérésre való írás is, és valamilyen oknál fogva elég gyakran találnak meg Shakes­peare-darabokkal a rendezők. Azokon is mindig öröm együtt dolgozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.