Magyar Narancs: Hosszú ideig minden veled készült interjú úgy kezdődött, hogy itt van a költő, aki egyébként az Akkezdet Phiai népszerű rappere is, illetve slammer. Mostanában mintha a rap és a slam helyét a színház vette volna át. Miért?
Závada Péter: Én is látom az átrendeződést, ami nyilván annak is betudható, hogy megszűnt a zenekar. Ez komoly gyászmunkával is járt, hiszen egy huszon-sok éves barátság volt az alapja, de mindemellett mégis valamiféle fölszabadulást hozott, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam már ezzel az előadói oldalammal azonosulni. Ilyen helyzetekben mindig új szerepet keres az ember. Számomra a költészet jó ideje meghatározó ilyen szempontból, emellé zárkózott fel a színház, amelyben azért mégis van egy jó adag performativitás. Csak már nem én állok a színpadon.
MN: A színház felé a költészet nyitotta meg az utat?
ZP: Eleinte inkább a rap és a slam miatt kértek fel rendezők, hogy működjek közre egy-egy előadás szövegének létrehozásában. Érdekes módon közben a saját alkotói műhelyemben nagyon közel került egymáshoz a dráma és a költészet. Ha darabot írok, általában valamiféle költői gondolatfolyam érdekel, és kevésbé a dramatikus szöveg. Tulajdonképpen ma már egyként kezelem magamban a költői és a színházi szövegeimet.
MN: Rögtön saját darabra szólt a felkérés, vagy átiratokat kértek tőled?
ZP: Az első alkalommal saját szöveget kértek, ezt Bodó Viktor társulatával, a Szputnyikkal rendezte meg Kovács D. Dániel Reflex címen. Már akkor éreztem, hogy talán nekem a hagyományos dramatikus színdarabnál jobban fekszik egyfajta kísérletező drámaszöveg, mondjuk Elfriede Jelinek, Heiner Müller vagy Peter Handke nyomán. Ugyanakkor megmaradt a felkérésre való írás is, és valamilyen oknál fogva elég gyakran találnak meg Shakespeare-darabokkal a rendezők. Azokon is mindig öröm együtt dolgozni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
