TAVASZ! - Interjú

„Végül a költészet”

Závada Péter költő

Könyv

Generációjának egyik legismertebb költője. A hamarosan megjelenő új kötete, A muréna mozgása kapcsán beszélünk alkotói szerepekről, rappermúltról, tudományos pályáról és a kortárs irodalom keserűségéről.

Magyar Narancs: Hosszú ideig minden veled készült interjú úgy kezdődött, hogy itt van a költő, aki egyébként az Akkezdet Phiai népszerű rappere is, illetve slammer. Mostanában mintha a rap és a slam helyét a színház vette volna át. Miért?

Závada Péter: Én is látom az átrendeződést, ami nyilván annak is betudható, hogy megszűnt a zenekar. Ez komoly gyászmunkával is járt, hiszen egy huszon-sok éves barátság volt az alapja, de mindemellett mégis valamiféle fölszabadulást hozott, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam már ezzel az előadói oldalammal azonosulni. Ilyen helyzetekben mindig új szerepet keres az ember. Számomra a költészet jó ideje meghatározó ilyen szempontból, emellé zárkózott fel a színház, amelyben azért mégis van egy jó adag performativitás. Csak már nem én állok a színpadon.

MN: A színház felé a költészet nyitotta meg az utat?

ZP: Eleinte inkább a rap és a slam miatt kértek fel rendezők, hogy működjek közre egy-egy előadás szövegének létrehozásában. Érdekes módon közben a saját alkotói műhelyemben nagyon közel került egymáshoz a dráma és a költészet. Ha darabot írok, általában valamiféle költői gondolatfolyam érdekel, és kevésbé a dramatikus szöveg. Tulajdonképpen ma már egyként kezelem magamban a költői és a színházi szövegeimet.

MN: Rögtön saját darabra szólt a felkérés, vagy átiratokat kértek tőled?

ZP: Az első alkalommal saját szöveget kértek, ezt Bodó Viktor társulatával, a Szputnyikkal rendezte meg Kovács D. Dániel Reflex címen. Már akkor éreztem, hogy talán nekem a hagyományos dramatikus színdarabnál jobban fekszik egyfajta kísérletező drámaszöveg, mondjuk Elfriede Jelinek, Heiner Müller vagy Peter Handke nyomán. Ugyanakkor megmaradt a felkérésre való írás is, és valamilyen oknál fogva elég gyakran találnak meg Shakes­peare-darabokkal a rendezők. Azokon is mindig öröm együtt dolgozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.