Rádió

A nevetőgép nem fárad

Kabarédömping a Kossuthon

Kritika

A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?

Szombaton a Kossuth rádióra tekerve például azt tapasztaljuk, hogy a csatorna valóságos humordömpinggel keresi hallgatói kedvét. A reggelihez kilences kezdéssel rögtön ott a Kabarématiné, egy múltidéző montázsműsor, amelyben egy-két régi poén virít az archívumból, akár van apropója, akár nincs. Zsoldos László házi­gazda mindenesetre hosszas, meglehetősen nyakatekert felvezetéssel jelenti be az idén 85 éves Sándor Györgyöt, majd valamivel rövidebben a nem évfordulós Aranyosi Pétert. A születésnap jó alkalom ugyan, de az már nem derül ki, hogy e jeles ünnepről miért éppen egy 2012-es felvétel rövid részletével emlékeznek meg. Aranyosi felbukkanása még kevésbé érthető, a humorista a pletykák szerint ugyanis nemrégiben a világjárvány alatt átéltekkel indokolta, hogy miért vonul vissza a viccelődéstől. Ez mindenesetre nem kerül szóba. És mire akármelyikük hanghordozásához hozzászokna a fülünk, lejár a műsoridő.

De sebaj, ebéd után jön a jóval hosszabb, ámde még semmitmondóbb című Kabaré. Régebben még mindezek között volt egy olyan is, hogy Kabaré szeparé Fábry Sándor vezényletével, ha nem csal az emlékezetünk, elég hamar behalt. A fél kettes nagy Kabaré tehát a fő műsorszám, sorjáznak is egymás után a jelenetek a Thália télikertjéből a házi­gazda, Szikra László változó állagú konferálásával – néha egy-két szóval vezet fel egy szkeccset, néha maga is a húrok közé csap, és elváltoztatott hangon előad egy sziporkát. Az előbbi talán értékelhetőbb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.