Rádió

A nevetőgép nem fárad

Kabarédömping a Kossuthon

Kritika

A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?

Szombaton a Kossuth rádióra tekerve például azt tapasztaljuk, hogy a csatorna valóságos humordömpinggel keresi hallgatói kedvét. A reggelihez kilences kezdéssel rögtön ott a Kabarématiné, egy múltidéző montázsműsor, amelyben egy-két régi poén virít az archívumból, akár van apropója, akár nincs. Zsoldos László házi­gazda mindenesetre hosszas, meglehetősen nyakatekert felvezetéssel jelenti be az idén 85 éves Sándor Györgyöt, majd valamivel rövidebben a nem évfordulós Aranyosi Pétert. A születésnap jó alkalom ugyan, de az már nem derül ki, hogy e jeles ünnepről miért éppen egy 2012-es felvétel rövid részletével emlékeznek meg. Aranyosi felbukkanása még kevésbé érthető, a humorista a pletykák szerint ugyanis nemrégiben a világjárvány alatt átéltekkel indokolta, hogy miért vonul vissza a viccelődéstől. Ez mindenesetre nem kerül szóba. És mire akármelyikük hanghordozásához hozzászokna a fülünk, lejár a műsoridő.

De sebaj, ebéd után jön a jóval hosszabb, ámde még semmitmondóbb című Kabaré. Régebben még mindezek között volt egy olyan is, hogy Kabaré szeparé Fábry Sándor vezényletével, ha nem csal az emlékezetünk, elég hamar behalt. A fél kettes nagy Kabaré tehát a fő műsorszám, sorjáznak is egymás után a jelenetek a Thália télikertjéből a házi­gazda, Szikra László változó állagú konferálásával – néha egy-két szóval vezet fel egy szkeccset, néha maga is a húrok közé csap, és elváltoztatott hangon előad egy sziporkát. Az előbbi talán értékelhetőbb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.