Rádió

A nevetőgép nem fárad

Kabarédömping a Kossuthon

Kritika

A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?

Szombaton a Kossuth rádióra tekerve például azt tapasztaljuk, hogy a csatorna valóságos humordömpinggel keresi hallgatói kedvét. A reggelihez kilences kezdéssel rögtön ott a Kabarématiné, egy múltidéző montázsműsor, amelyben egy-két régi poén virít az archívumból, akár van apropója, akár nincs. Zsoldos László házi­gazda mindenesetre hosszas, meglehetősen nyakatekert felvezetéssel jelenti be az idén 85 éves Sándor Györgyöt, majd valamivel rövidebben a nem évfordulós Aranyosi Pétert. A születésnap jó alkalom ugyan, de az már nem derül ki, hogy e jeles ünnepről miért éppen egy 2012-es felvétel rövid részletével emlékeznek meg. Aranyosi felbukkanása még kevésbé érthető, a humorista a pletykák szerint ugyanis nemrégiben a világjárvány alatt átéltekkel indokolta, hogy miért vonul vissza a viccelődéstől. Ez mindenesetre nem kerül szóba. És mire akármelyikük hanghordozásához hozzászokna a fülünk, lejár a műsoridő.

De sebaj, ebéd után jön a jóval hosszabb, ámde még semmitmondóbb című Kabaré. Régebben még mindezek között volt egy olyan is, hogy Kabaré szeparé Fábry Sándor vezényletével, ha nem csal az emlékezetünk, elég hamar behalt. A fél kettes nagy Kabaré tehát a fő műsorszám, sorjáznak is egymás után a jelenetek a Thália télikertjéből a házi­gazda, Szikra László változó állagú konferálásával – néha egy-két szóval vezet fel egy szkeccset, néha maga is a húrok közé csap, és elváltoztatott hangon előad egy sziporkát. Az előbbi talán értékelhetőbb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."