Rádió

A nevetőgép nem fárad

Kabarédömping a Kossuthon

Kritika

A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?

Szombaton a Kossuth rádióra tekerve például azt tapasztaljuk, hogy a csatorna valóságos humordömpinggel keresi hallgatói kedvét. A reggelihez kilences kezdéssel rögtön ott a Kabarématiné, egy múltidéző montázsműsor, amelyben egy-két régi poén virít az archívumból, akár van apropója, akár nincs. Zsoldos László házi­gazda mindenesetre hosszas, meglehetősen nyakatekert felvezetéssel jelenti be az idén 85 éves Sándor Györgyöt, majd valamivel rövidebben a nem évfordulós Aranyosi Pétert. A születésnap jó alkalom ugyan, de az már nem derül ki, hogy e jeles ünnepről miért éppen egy 2012-es felvétel rövid részletével emlékeznek meg. Aranyosi felbukkanása még kevésbé érthető, a humorista a pletykák szerint ugyanis nemrégiben a világjárvány alatt átéltekkel indokolta, hogy miért vonul vissza a viccelődéstől. Ez mindenesetre nem kerül szóba. És mire akármelyikük hanghordozásához hozzászokna a fülünk, lejár a műsoridő.

De sebaj, ebéd után jön a jóval hosszabb, ámde még semmitmondóbb című Kabaré. Régebben még mindezek között volt egy olyan is, hogy Kabaré szeparé Fábry Sándor vezényletével, ha nem csal az emlékezetünk, elég hamar behalt. A fél kettes nagy Kabaré tehát a fő műsorszám, sorjáznak is egymás után a jelenetek a Thália télikertjéből a házi­gazda, Szikra László változó állagú konferálásával – néha egy-két szóval vezet fel egy szkeccset, néha maga is a húrok közé csap, és elváltoztatott hangon előad egy sziporkát. Az előbbi talán értékelhetőbb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.