Ahogy már korábban említettük (lásd: Nosztalgia nélkül, Magyar Narancs, 2022. május 12.), a Szabad Európa néven futó online lap – és mint ilyen, a legendás rádió afféle jogutóda – az egykori müncheni stúdió anyagai közül kitesz olykor egy-egy archív adást a maga felületeire. Legalábbis tavaly még így festettek a podcast néven futó tartalmaik az oldalon. Azóta megjelentek mai saját készítésű anyagok is, s ma már ezek vannak túlsúlyban, így még élesebben mutatkozik meg az adások egykori és a mai hangvétele közötti különbség.
Hogy az archívumból mikor és éppen mit emelnek ki a szerkesztők, abban kevés következetességet látunk. Ennek megfelelően fogalmunk sincs, miért épp most, és miért így kerülnek elő Tar Sándor novellái a szerző előadásában, mindenesetre örömteli, hogy hozzáférhetővé vált ez a rövid, de letaglózó anyag. A fiatalabb generáció tagjainak, akik már nem láthatták őt élőben, egészen markáns élmény lehet Tar orgánumával találkozni. Vannak hasonló szembesülések a magyar irodalomban, nem kevésbé emlékezetes, amikor az ember először hallja Weöres Sándor vagy Babits hangját, Füst Milán diabolikus kacagását, és ahogy közben, ez a rádiófelvételen is tökéletesen kivehető, a botjával ütemesen veri a padlót.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
