Rádió

Valódi bűnök

Nyomozó

Kritika

A bűn mibenléte nagyjából az­óta az emberi fantáziavilág egyik sarokpontja, amióta Káin fejbe verte Ábelt. A bűnügyi históriák története az emberiség önképének alakulását is modellezi.

Csak a közelmúltra vetve pillantásunkat, félreérthetetlen az a történelmi-társadalmi fejlődésív, amelynek kezdőpontján a kifinomult, intuitív nyomozó áll (Poirot vagy Sherlock Holmes), a végén pedig egy mikroszkóp fölé hajoló tudós (CSI és társai). Hasonlóképpen a bűnöző is mindig a társadalmi viszonyok szülöttjének tűnik, még ha fellépése sokszor épp e viszonyok szétfeszítésére is irányul.

A bűnözés feldolgozásának legutóbbi divathulláma a valódiságra, életközeliségre, hitelességre épülő true crime vonulatban ölt testet, ami talán a ma emberének valósághiányára utal amellett, hogy a hagyományos bűnelbeszélésekbe vetett bizalom gyengülésének is fokmérője. Mindennek közvetlen előzménye mintha Truman Capote Hidegvérrel című dokumentumregénye lenne. Az 1966-ban megjelent, és egy 1959-es brutális gyilkosságot feldolgozó mű azért válhatott kult- és botránykönyvvé, mert az elkövetők személyiségére koncentrálva először vezetett be egy (két) gyilkos elméjébe.

A kortárs true crime-hullám is azzal hat a befogadóra, hogy lehántja az évszázados bűnnel kapcsolatos közhelyeket a történetekről és a történetek szereplőiről, a helyébe vagy a pőre gonoszságot, vagy a rendszer rossz működését, vagy egy szerencsétlen véletlent – illetve sokszor mindezek titokzatos keverékét állítva.

A Telex nemrégiben útjára indított podcastportfólió egyik érdekes darabja, a cím túlgondolásával nemigen vádolható Nyomozó is efféle ajánlattal áll elő. A tízrészesre tervezett (legalábbis erre az ügyre tíz részt szánó) sorozat ráérősen, részletesen, a mellékszálakra és a kontextusra is aprólékosan kitérve vezet be a „szerepjátékos gyilkosság” néven hírhedtté vált (bár azóta kissé elfelejtett) ügybe. Mint írják: „Nyolc hónapnyi kutatómunka, 50 órányi interjú, 12 ezer oldalnyi irat feldolgozása után 2023 tavaszán folytatásokban mutatjuk be ezt az izgalmas, sok tekintetben nagyon egyedi bűnügyet, ami egyben egy fiatal férfi tragikus halálának története.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.