Rádió

Valódi bűnök

Nyomozó

Kritika

A bűn mibenléte nagyjából az­óta az emberi fantáziavilág egyik sarokpontja, amióta Káin fejbe verte Ábelt. A bűnügyi históriák története az emberiség önképének alakulását is modellezi.

Csak a közelmúltra vetve pillantásunkat, félreérthetetlen az a történelmi-társadalmi fejlődésív, amelynek kezdőpontján a kifinomult, intuitív nyomozó áll (Poirot vagy Sherlock Holmes), a végén pedig egy mikroszkóp fölé hajoló tudós (CSI és társai). Hasonlóképpen a bűnöző is mindig a társadalmi viszonyok szülöttjének tűnik, még ha fellépése sokszor épp e viszonyok szétfeszítésére is irányul.

A bűnözés feldolgozásának legutóbbi divathulláma a valódiságra, életközeliségre, hitelességre épülő true crime vonulatban ölt testet, ami talán a ma emberének valósághiányára utal amellett, hogy a hagyományos bűnelbeszélésekbe vetett bizalom gyengülésének is fokmérője. Mindennek közvetlen előzménye mintha Truman Capote Hidegvérrel című dokumentumregénye lenne. Az 1966-ban megjelent, és egy 1959-es brutális gyilkosságot feldolgozó mű azért válhatott kult- és botránykönyvvé, mert az elkövetők személyiségére koncentrálva először vezetett be egy (két) gyilkos elméjébe.

A kortárs true crime-hullám is azzal hat a befogadóra, hogy lehántja az évszázados bűnnel kapcsolatos közhelyeket a történetekről és a történetek szereplőiről, a helyébe vagy a pőre gonoszságot, vagy a rendszer rossz működését, vagy egy szerencsétlen véletlent – illetve sokszor mindezek titokzatos keverékét állítva.

A Telex nemrégiben útjára indított podcastportfólió egyik érdekes darabja, a cím túlgondolásával nemigen vádolható Nyomozó is efféle ajánlattal áll elő. A tízrészesre tervezett (legalábbis erre az ügyre tíz részt szánó) sorozat ráérősen, részletesen, a mellékszálakra és a kontextusra is aprólékosan kitérve vezet be a „szerepjátékos gyilkosság” néven hírhedtté vált (bár azóta kissé elfelejtett) ügybe. Mint írják: „Nyolc hónapnyi kutatómunka, 50 órányi interjú, 12 ezer oldalnyi irat feldolgozása után 2023 tavaszán folytatásokban mutatjuk be ezt az izgalmas, sok tekintetben nagyon egyedi bűnügyet, ami egyben egy fiatal férfi tragikus halálának története.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.