szabadzenész, konceptualista és performer Mandala című koreográfiai és zenei társasjátékában a MU Színházban rendezett Open Fesztivál első napján lehetett részt venni. A színházi tér üres és a nézőtéren sincsenek széksorok. Az általában táncszőnyegként funkcionáló padlón geometrikus ábrák láthatók, különböző színű és méretű négyszögek, körök, háromszögek, vonalak. A belépéskor mindenki, aki kér és részt szeretne venni, kap egy preparált hangszórót a kezébe. A hangszórón ábra van, amely a résztvevő saját, padlóra ragasztott pályájára utal, amelyen a későbbiekben kisbolygóként kell majd keringenie, vagy járkálnia fel és alá zeneszerű valamire. A zaj, avagy hangkompozíció egységesen a kis hangszórókból jön, hol erősebb, hol halkabb, és a rezonanciájával is lehet játszani. Semmi más nem történik, csak mozogni kell, megadott szabályok szerint. Azt már közben, illetve később látja a résztvevő, hogy miként viselkedik egy ilyen helyzetben, hogyan tud kapcsolatokat létesíteni meghatározott körülmények között. És elmondhatjuk, elég érdekesen, illetve jellemzően mozog mindenki, sőt azok is résztvevővé válnak, akik végig csak nézik, mi történik a színpadon. Sajátos világot alakított ki a csoport, és voltak forradalmi elképzelései is a szabadulásról. Akadtak egységesen gyűlölt pokoli ábrák, amelyekben mindenki rosszul érezte magát, voltak, akik nem merték áthágni a szabályokat, de voltak hivatásos táncosok, provokátorok, akik indokolatlanul felszabadultan ugráltak, és ezzel mindenkit frusztráltak. Nem utolsósorban voltak tánckritikusok, akik örömmel fedezték fel, hogy két lábuk és két kezük van. A legfiatalabb résztvevő hozzászólása csak ennyi volt: érdekes élmény fizetni azért, hogy megcsináljunk magunknak egy előadást.
MU Színház, november 13.
