Tánc

Ultima Vez

  • - sisso -
  • 2018. január 14.

Színház

Valami nem stimmel Belgiumban. De az is lehet, hogy a saját ízlésszűrőmben változott valami az utóbbi évtizedekben. A kezdetekben Jan Fabre társulatában táncoló, majd nagy hatású koreográfussá lett Wim Vandekeybus felett fanyalgok épp, aki Ultima Vez nevű zseniális társulatával 1999-ben mutatta be először a tavaly felújított In Spite of Wishing and Wanting című darabot. Az új táncosokkal készített, fölöttébb impozáns, színes, szagos és amúgy is udvariatlanul hosszú felújításba beépült egy két részből álló film The Last Words címmel Julio Cortázar novellái alapján, felidézve az eredeti előadás táncosait. Ez az időhurok speciel nagyon jót tett az új műnek, de önmagában is megállja a helyét.

Az eredeti verzió a primer férfivágyak színpadra állítása miatt felkorbácsolta a kedélyeket, ugyanakkor olyan dolgokat mutatott meg, amelyeket nem lehetett látni azelőtt, olyan műfajban – kortárs tánc –, amelyben sokszor tényleg nehezen lehet eldönteni, hogy csak a tökéletes forma vakítja el az embert, vagy van is mögötte mondanivaló. A mostani előadásban is átlépték a táncosok a fizikalitás határait, remek zenékre (David Byrne), és ez már önmagában is lenyűgöző. Férfiak mint versenylovak, férfiak mint szédült dervisek, férfiak szárnyakkal, elveszített illúziókkal és extrém érzelmekkel. A végén még a szívüket is odaadták a férfi táncosok képletesen, de pont a szív meg a lélek hiányzott a nagy egészből. Kiüresedett a régi forma, és a néhai fenegyerek nem tudta forradalmi gondolatokkal megtölteni. Holott a táncosok között volt néhány kellemes karakter, aki képes lett volna kitörni a karámból. Mégis bezárva maradtak a veszélyeztetett férfiak.

Trafó, november 24.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.