Tévétorrent

Bad Blood

Tévétorrent

Kanada – hála a domináns amerikai médiareprezentációnak – általában a boldog, harmonikus unalom földjeként tételeződik, ahol mindenki udvarias, és egyenletes politikai, társadalmi, gazdasági prosperitás honol. A kanadai City televízió igaz történeten alapuló gengszterdrámájával mintha csak cáfolni akarná ezt a tételt. A minisorozat középpontjában a Rizzuto család áll, amelynek vezére, Vito (még szép!) ideiglenes szövetségbe csábítja/kényszeríti Mont­réal etnikailag színes, bonyolult szövésű bűnszervezeteit.

A széria nem kockáztat sokat, mindenféle narratív sallang nélkül (hacsak a pragmatikus időfelbontást nem tekintjük annak) fejti fel a család felemelkedésének és bukásának történetét – tulajdonképpen Montréal alternatív térképét adva a néző kezébe. A dokkoknál átveszik a kokaint az írek, a francia ajkú motoros banda városszerte terít, a hai­tiak pedig utcaszinten árulják az anyagot. A készítők tényleg alapos képet festenek a város közigazgatási-politikai helyzetéről, de ahogy az sok bűnfilmnél lenni szokott, a „munkának” a magánélet szolgáltat ellenpontot: mindenki sokat emlegeti a családot, a vért és a becsületet, ami egy idő után elveszi az érzelmi súlyt, és elcsépeltté válik.

Simon Barry keze alatt Rizzutóék bús antihősökké válnak, akik csak törvényes útra szeretnék terelni üzleteiket, és a „közösségükért” dolgoznak (arról kevés szó esik, hogy hogyan nyomorították meg a város gazdaságát, és hány holttesten át vezetett idáig az út). A Bad Blood egy kicsit steril, de alapos dolgozat, csak akkor csúszik el, amikor a szívhez kellene szólnia.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.