Tévétorrent

Bad Blood

Tévétorrent

Kanada – hála a domináns amerikai médiareprezentációnak – általában a boldog, harmonikus unalom földjeként tételeződik, ahol mindenki udvarias, és egyenletes politikai, társadalmi, gazdasági prosperitás honol. A kanadai City televízió igaz történeten alapuló gengszterdrámájával mintha csak cáfolni akarná ezt a tételt. A minisorozat középpontjában a Rizzuto család áll, amelynek vezére, Vito (még szép!) ideiglenes szövetségbe csábítja/kényszeríti Mont­réal etnikailag színes, bonyolult szövésű bűnszervezeteit.

A széria nem kockáztat sokat, mindenféle narratív sallang nélkül (hacsak a pragmatikus időfelbontást nem tekintjük annak) fejti fel a család felemelkedésének és bukásának történetét – tulajdonképpen Montréal alternatív térképét adva a néző kezébe. A dokkoknál átveszik a kokaint az írek, a francia ajkú motoros banda városszerte terít, a hai­tiak pedig utcaszinten árulják az anyagot. A készítők tényleg alapos képet festenek a város közigazgatási-politikai helyzetéről, de ahogy az sok bűnfilmnél lenni szokott, a „munkának” a magánélet szolgáltat ellenpontot: mindenki sokat emlegeti a családot, a vért és a becsületet, ami egy idő után elveszi az érzelmi súlyt, és elcsépeltté válik.

Simon Barry keze alatt Rizzutóék bús antihősökké válnak, akik csak törvényes útra szeretnék terelni üzleteiket, és a „közösségükért” dolgoznak (arról kevés szó esik, hogy hogyan nyomorították meg a város gazdaságát, és hány holttesten át vezetett idáig az út). A Bad Blood egy kicsit steril, de alapos dolgozat, csak akkor csúszik el, amikor a szívhez kellene szólnia.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.