Tévétorrent

Bad Blood

Tévétorrent

Kanada – hála a domináns amerikai médiareprezentációnak – általában a boldog, harmonikus unalom földjeként tételeződik, ahol mindenki udvarias, és egyenletes politikai, társadalmi, gazdasági prosperitás honol. A kanadai City televízió igaz történeten alapuló gengszterdrámájával mintha csak cáfolni akarná ezt a tételt. A minisorozat középpontjában a Rizzuto család áll, amelynek vezére, Vito (még szép!) ideiglenes szövetségbe csábítja/kényszeríti Mont­réal etnikailag színes, bonyolult szövésű bűnszervezeteit.

A széria nem kockáztat sokat, mindenféle narratív sallang nélkül (hacsak a pragmatikus időfelbontást nem tekintjük annak) fejti fel a család felemelkedésének és bukásának történetét – tulajdonképpen Montréal alternatív térképét adva a néző kezébe. A dokkoknál átveszik a kokaint az írek, a francia ajkú motoros banda városszerte terít, a hai­tiak pedig utcaszinten árulják az anyagot. A készítők tényleg alapos képet festenek a város közigazgatási-politikai helyzetéről, de ahogy az sok bűnfilmnél lenni szokott, a „munkának” a magánélet szolgáltat ellenpontot: mindenki sokat emlegeti a családot, a vért és a becsületet, ami egy idő után elveszi az érzelmi súlyt, és elcsépeltté válik.

Simon Barry keze alatt Rizzutóék bús antihősökké válnak, akik csak törvényes útra szeretnék terelni üzleteiket, és a „közösségükért” dolgoznak (arról kevés szó esik, hogy hogyan nyomorították meg a város gazdaságát, és hány holttesten át vezetett idáig az út). A Bad Blood egy kicsit steril, de alapos dolgozat, csak akkor csúszik el, amikor a szívhez kellene szólnia.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.