Tévétorrent

A Kullancs

Tévétorrent

Ben Edlund parodisztikus, önreflexív szuperhőse már többször volt adaptáció alanya (1994-ben animációban, 2001-ben élő szereplős sorozatban), de szerencsétlen módon mindig sikerült elkerülnie a szuperhősaranykorokat. Ám most végre minden együtt áll: virágoznak a szuperhős-adaptációk és a feldolgozás minősége is kiváló.

A sztori a kissé labilis, nyápic könyvelő, Arthur Everest szemszögéből indul, aki akaratlanul a szuperhős-társadalom részévé válik egy hi-tech molyjelmez segítségével. Eleinte nehéz eldönteni, hogy a semmiből felbukkanó, egzaltált Kullancs az ő gyerekkori traumáktól gyötört képzeletének szüleménye, idealizált egója-e vagy valódi személy. A sorozat átmenti az egyértelműen gyerekekre szabott animációs adaptáció bombasztikus hangvételét, miközben kibontja az abban csak sugallat szintjén megjelenő, felnőtteknek szóló motívumokat is. Minden csak viccnek, abszolút jó és abszolút gonosz ripacskodó küzdelmének tűnik, miközben észrevétlenül kapunk leckéket a morális szürke zónákról (az A megtorlót parodizáló Overkill jóvoltából), az erő és felelősség kapcsolatáról (Arthurnak lassan el kell fogadnia idétlen jelmezével járó küldetését) vagy az őrület és elhivatottság keskeny mezsgyéjéről (a Kullancs őrült viselkedése és őrülettel határos jósága). A készítők nem engedik elfelejteni, hogy mennyire magányos embereket nézünk: egyedül laknak, ráakaszkodnak az első emberre, aki kedves hozzájuk (mi is hát a Kullancs?), képtelenek kifejezni az érzéseiket. A Kullancs a fergeteges és a melankolikus kitűnő koktélja.

Magyar felirat: bekdaniel

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.