Tévétorrent

Dark

  • - svébis -
  • 2018. január 14.

Tévétorrent

Mondjuk, az várható volt, hogy előbb-utóbb valaki majmolni kezdi a Stranger Things ötletét. Az első jelentős kopizás – egyúttal reflexió is – egyenest Németországból érkezett.

Már a start is csurom reminiszcencia, látunk sárga esőkabátot, és kiderül, hogy a hamarost bezárni készülő atomerőműből élő kisvárosból bizonyos időközönként el-eltünedeznek a gyerekek. Még javában keresik az előzőt, amikor újabbnak vész nyoma, közben pedig egy titkokkal és feszültségekkel teli közösség életébe nyerünk bepillantást. A Dark tényleg sötét, egyetlen szerethető figura, helyszín, motívum sincs, épp ezért izgulni senkiért se lehet, csupán a misztérium mozgatja a dramaturgiát. Ahhoz viszont túl lomha a széria, hogy elbírja ezt a rengeteg rejtélyt, ami minden irányból támad: nemcsak a személyes síkokon szendereg egy-egy komplett krimi az emberi kapcsolatokban, de az időutazós és/
vagy gyilkossági szál is túl lett komplikálva. A nyolcvanas évek itt nem a nosztalgia helyszíne, hanem csapda, ami fogva tartja a jelent. Az elveszett gyermek most nem a horizontális, alternatív „tótágasban” bolyong, hanem egy vertikális és valós nyolcvanas években. Közben mindenki tud vagy sejt valamit a múltból, és még egy csapzott, kapucnis alak és egy fura pap is bóklászik a cselekményben, a fiatal fiúk holttestéről nem is beszélve, s mindeközben vallási, filozófiai és fizikai szentenciákat tolnak az arcunkba.

Jó volna eldönteni, mit nézünk: a Donnie Darkót, az Azt, a Twin Peakset vagy a Q-ügyosztály leg­újabb esetét, ám úgy nehéz, hogy még az alkotók sem tudják.

Magyar felirat: AuroraBorealis

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.