Tévétorrent

Star Trek: Discovery

Tévétorrent

Nem film, nem remake, hanem valami új. Sorozat. 12 évet kellett rá várni, a rajongók szerint 19-et: sokan a Deep Space Nine-t emlegetik valamirevaló utolsó Star Trekként, a film franchise meg ugye más… Így aztán épp az a jó a Discoveryben, ami a legrizikósabb is: a trekkie-k­nek elég hagyománytisztelő-e? A lai­kusoknak elég izgalmas-e?

Az események fonala onnan indul, ahol az eredeti sorozat 66-ban még el sem kezdődött. Tíz évvel vagyunk Spike és Spock története előtt, űrlényi emlékezet óta nem láttak klingont, mikor is a Csillagflotta egy hajója belebotlik valami idegen dologba. A dologból természetesen klingon birodalomegyesítő ténykedés és háború sül ki. Már ennyi is elég lenne egy szimpla sci-fi sorozatnak, de szerencsére a régi motoros Fuller–Kurtzman-páros azért ennél árnyaltabb dolgokat tud.

A vulkáni bolygón nevelkedett embert például nagyon jó ötlet volt Sonequa Martin-Greenre (The Walking Dead) bízni – ő valóban új színeket ad a mára kultközhellyé vált Spock-reprintekhez.

És még valami: minden egyes ráköltött fillér meglátszik a sorozaton. A látványban semmi sem nosztalgiázásnak álcázott, elkent, spórolós retró; csak néha bukkan fel egy-egy kellemesen pittyegő hangeffekt a régi idők kedvéért. Élmény nézni: a Discovery teljes mértékben mai sorozat, mind a narrációt, mind a vizualitást tekintve. Pont jó arra, hogy azok is rajongók lehessenek, akik a 90-es években még csak az oviudvart fedezhették fel az űr legvégső határa helyett.

Magyar felirat: Bender & SergAdama

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.