Tévétorrent

Star Trek: Discovery

Tévétorrent

Nem film, nem remake, hanem valami új. Sorozat. 12 évet kellett rá várni, a rajongók szerint 19-et: sokan a Deep Space Nine-t emlegetik valamirevaló utolsó Star Trekként, a film franchise meg ugye más… Így aztán épp az a jó a Discoveryben, ami a legrizikósabb is: a trekkie-k­nek elég hagyománytisztelő-e? A lai­kusoknak elég izgalmas-e?

Az események fonala onnan indul, ahol az eredeti sorozat 66-ban még el sem kezdődött. Tíz évvel vagyunk Spike és Spock története előtt, űrlényi emlékezet óta nem láttak klingont, mikor is a Csillagflotta egy hajója belebotlik valami idegen dologba. A dologból természetesen klingon birodalomegyesítő ténykedés és háború sül ki. Már ennyi is elég lenne egy szimpla sci-fi sorozatnak, de szerencsére a régi motoros Fuller–Kurtzman-páros azért ennél árnyaltabb dolgokat tud.

A vulkáni bolygón nevelkedett embert például nagyon jó ötlet volt Sonequa Martin-Greenre (The Walking Dead) bízni – ő valóban új színeket ad a mára kultközhellyé vált Spock-reprintekhez.

És még valami: minden egyes ráköltött fillér meglátszik a sorozaton. A látványban semmi sem nosztalgiázásnak álcázott, elkent, spórolós retró; csak néha bukkan fel egy-egy kellemesen pittyegő hangeffekt a régi idők kedvéért. Élmény nézni: a Discovery teljes mértékben mai sorozat, mind a narrációt, mind a vizualitást tekintve. Pont jó arra, hogy azok is rajongók lehessenek, akik a 90-es években még csak az oviudvart fedezhették fel az űr legvégső határa helyett.

Magyar felirat: Bender & SergAdama

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.