Nem film, nem remake, hanem valami új. Sorozat. 12 évet kellett rá várni, a rajongók szerint 19-et: sokan a Deep Space Nine-t emlegetik valamirevaló utolsó Star Trekként, a film franchise meg ugye más… Így aztán épp az a jó a Discoveryben, ami a legrizikósabb is: a trekkie-knek elég hagyománytisztelő-e? A laikusoknak elég izgalmas-e?
Az események fonala onnan indul, ahol az eredeti sorozat 66-ban még el sem kezdődött. Tíz évvel vagyunk Spike és Spock története előtt, űrlényi emlékezet óta nem láttak klingont, mikor is a Csillagflotta egy hajója belebotlik valami idegen dologba. A dologból természetesen klingon birodalomegyesítő ténykedés és háború sül ki. Már ennyi is elég lenne egy szimpla sci-fi sorozatnak, de szerencsére a régi motoros Fuller–Kurtzman-páros azért ennél árnyaltabb dolgokat tud.
A vulkáni bolygón nevelkedett embert például nagyon jó ötlet volt Sonequa Martin-Greenre (The Walking Dead) bízni – ő valóban új színeket ad a mára kultközhellyé vált Spock-reprintekhez.
És még valami: minden egyes ráköltött fillér meglátszik a sorozaton. A látványban semmi sem nosztalgiázásnak álcázott, elkent, spórolós retró; csak néha bukkan fel egy-egy kellemesen pittyegő hangeffekt a régi idők kedvéért. Élmény nézni: a Discovery teljes mértékben mai sorozat, mind a narrációt, mind a vizualitást tekintve. Pont jó arra, hogy azok is rajongók lehessenek, akik a 90-es években még csak az oviudvart fedezhették fel az űr legvégső határa helyett.
Magyar felirat: Bender & SergAdama
