| ||
Annát már a Magyar Úszás Napján kiszúrtam magamnak. Akkor 1 másodperccel végzett Éva mögött, de látszott, hogy okos, taktikus lány, amit a verseny utáni interjújával meg is erősített. Nem tudom, hogy probléma-e vagy sem, mást is zavar-e vagy csak engem, de kevés úszót hallottam kifejezetten értelmesen, szimpatikusan és összeszedetten nyilatkozni. Nem mondom, hogy ez a sportág fejleszti a legjobban a kommunikációs készséget, de azért van olyan része, ami tanulható lenne. A sportolónak és a szurkolóknak is kellemetlen, ha mindketten azt várják, hogy csak vége legyen egy riportnak, és inkább meg se szólalt volna az adott versenyző.
Ezért is kaptam fel a fejem Olasz Annára, aki Balatonfüreden már a verseny után néhány perccel nagyon kerek mondatokban volt képes kifejezni magát, és készségesen állt a riporter rendelkezésére. Ez 10 km után olyan teljesítmény és különleges tulajdonság, amire jó volt felfigyelni. Nekem ilyen apróság elég, hogy valakit megkedveljek.
Anna tegnap féltávnál a 34. helyen volt, majd innen úszta fel magát az 5.-ig. Nem tudom, lett volna-e 4., ha elsőre rá tud csapni az időmérő panelra (pont előtte ért be és állt meg a brazil lány, így lecsúszott a keze a panelról, és újra rá kellett csapnia), de a teljesítményének megítélése szempontjából ez teljesen mindegy. Én amúgy arra hajlok, hogy akkor is 5., csak még minimálisabb különbséggel.
Elképesztő, mennyire taktikus és harcos ez a hosszútávúszás. Ahányszor nézem, mindig kedvem lenne megölelgetni egy sávelválasztó kötelet. Mekkora kincs az a medencében. Szerintem a hosszútávúszók karatéra, de minimum bokszra járnak keresztedzésre, és tuti sírva fakadnak, ha csak az utcán is meglátnak egy bóját. Nekem már attól görcsbe ugrott a gyomrom, ahogy közeledtek a kanyarhoz és kezdődött a durva adok-kapok.
Aztán a végén, ahogy a brazilok összejátszottak, és kiszorítottak mindenkit az élről… Csak lestem, hogy itt mekkora matekozás van.
Ebben csillagos ötösre vizsgázott Anna. Kihozta a maximumot a lehetőségeiből.
Ó, és még csak 19 éves.
Az, hogy Olasz Annáról írok, elsősorban nem jelzésértékű, és nem Risztov Évi érdemeit csökkenti, pusztán a két magyar versenyző közül Anna végzett előrébb, ő mutatott szebb versenyzést.
Nekem Évi nem az „olimpiai bajnok, aki csak a 9. helyen végzett”, hanem az olimpiai bajnok. Pont. Világbajnoki kilencedik helyezett. Pont.
Ha a versenyző elégedett a teljesítményével, akkor szerintem senkinek nincs joga őt kritizálni. Max. az edzőjének négyszemközt, mert csak ő tudhatja, hogy valóban mindent kihozott-e magából és a felkészülésből a sportoló.
Ha Évi elégedett a 9. hellyel, akkor mi is azok lehetünk. Felkészült volt (ez vitán felüli, 10 km-t nem lehet lealibizni), mindent beleadott, küzdött, most a kilencedik legjobb volt.
Amúgy ez egy extrabrutál futam volt. Keri-Anne Payne (2009-ben és 2011-ben is nyerte a számot) nagyon erősen kritizálta a riválisokat a végén. A 14. helyen végzett úgy, hogy nagyon sokáig Évával ment elöl. Az utolsó körben viszont valami olyan szintű bunyó kezdődött, ahol őt bizony kiütötték.
Évi sokáig azt úszta, amit Londonban. Ment elöl, ahol nincs lábvíz, viszont legalább nem kell részt vennie a verekedésben. Aztán egyszer csak bekerült a darálóba, ráadásul a legrosszabb helyre, a két brazil közé. Onnan már nem tudott kiszabadulni, és csúszott vissza.
Ilyen azért előfordul, főleg az olimpia utáni vb-ken.
Az úszásban 2001 óta kétévente rendeznek világbajnokságot a páratlan években. Ebből logikusan következik, hogy az egyik az olimpia előtti évre esik, egy pedig utána. Az olimpia előtti vb már teljesen az ötkarikás játékok jegyében zajlik. Akkor van utoljára lehetősége az úszóknak, hogy összemérjék erejüket a riválisokkal, illetve kvalifikálják magukat az olimpiára. Akik itt brillíroznak, azok azért jó eséllyel az olimpián is ott lesznek a legjobbak közt.
Ehhez képest az olimpia utáni vb kicsit talán lutrisabb. Sok olimpiai bajnok hosszabb pihenőt engedélyez magának, vannak, akik ilyenkor fejezik be pályafutásukat, és vannak, akik végigcsinálják a felkészülést, de hiányzik valami pluszmotiváció, amit csak az olimpia tud megadni. Arról nem is beszélve, hogy az olimpiai bajnokok élete már közel sem csak a sportról szól. Példaképekké válnak, ami kötelességekkel jár, számtalan olyan feladattal, ami korábban egyáltalán nem volt része a hétköznapjaiknak, pláne nem a felkészülésüknek.
Az edzések közé be kell iktatni az interjúkat, jótékonykodást, médiamegjelenést, a város, szövetség, egyesület képviseletét bizonyos eseményeken, és még ki tudja, milyen programokat.
Szóval, ha egy olimpiai bajnok rá egy évre nem lesz világbajnok, az azért nagyon messze van a világvégétől. Bár ez lenne a legnagyobb gondunk.
Tegnapi eredmények:
Hosszútávúszás
Női 10 km
Olasz Anna az 5.
Risztov Éva a 9.
Vízilabda
A csajok simán verték az olaszokat 10-4-re. Ez már a második meccsük volt a csoportban, az elsőt a brazilok ellen húzták be 20-6-ra.
