Vélemény

Talán az évtized büntetése címet is elnyerheti a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának minapi határozata, amely versenykorlátozó összejátszásért öt építõipari céget bírságolt meg együttesen hétmilliárd forintra. A fejenként féltõl két és fél milliárd (milliárd!) forintig terjedõ bírság nemcsak verseny-, de vélhetõen bármilyen ügyben példa nélküli. Bizonyítéknak kevés ugyan, érvnek talán mégis meggyõzõ, hogy a pénzügyi szektorban, ahol igazán nem babra megy a játék, törvény szerint legfeljebb 60 millió (millió!) forintos büntetést róhat ki a nagyközönség pénzét kezelõ pénzügyi vállalkozások fizetõképességét felügyelõ PSZÁF, ami, valljuk be, kismiska az olyan, százmilliárdokat forgató cégeknek, mint mondjuk a bankok.

A 21. század elsõ éveire sikerrel teljesült a Human Genome Project elnevezésû hatalmas nemzetközi tudományos vállalkozás. Elkészült az ember géntérképe, most már ismerjük az emberi DNS-ben a nukleotidok sorrendjét. Kisebb fehér foltok még maradtak ugyan, de ezek az összképen már nemigen fognak változtatni. Elõbb-utóbb ezek is ki fognak tisztulni, és ami még fontosabb: el fog készülni a lehetséges változatok térképe is. Elõttünk van az a sok száz ezer oldalas könyv, amely elvileg választ ad az emberrel kapcsolatos minden kérdésre.

Vén, mint az országút, de ma is él, sõt virul. ' a líratörténet (egyik) nagy túlélõje: idestova nyolcszáz esztendeje, hogy a palermói udvar költõi kitalálták, éppen hét évszázada született Petrarca, aki híressé tette - s lám, a posztmodern irodalom szerepjátékokat és iróniát kedvelõ, utalásokra éberen figyelõ szalonjában nincs korszerûbb és elegánsabb, mint egy finoman megmunkált, fanyar szonett, s benne néhány gondosan elhelyezett, vájt füleknek szánt allúzió. Végy két négysoros strófát, illessz hozzá két háromsorost, és persze rímeljen a szerkezet - így hangzik a formai váz receptje a szakácskönyvek stílusában.

A Magyar Narancs kora nyári számaiban elõbb Benczes István és Szentessy Krisztián (Magyar tánc - borotvaélen, prímás nélkül, Magyar Narancs, 2004. június 3.), majd Neményi Judit érvelt egy, a hosszú távú gazdaságpolitikai szempontokat érvényesítõ, független fiskális tanács felállítása mellett. Ezeket a javaslatokat - a javaslattevõk jó szándékát nem vitatva - veszélyesnek találom a demokráciára. Mivel Benczes és Szentessy cikkére Dobrovits Mihály már válaszolt (A köztársaság lebontása ellen, Magyar Narancs, 2004. június 10.), ebben az írásban csak Neményi Judit utóbb született cikkének állításait fogom vitatni (Kire bízzuk a kasszakulcsot?, Magyar Narancs, 2004. július 1.).

Az a halovány, de mégiscsak létezõ remény, hogy Románia a közeljövben az Európai Unió tagja lehet, bizonyos értelemben csodákat mûvelt. A román értelmiség most ismét elégedett önmagával, sõt némileg az országgal is, melyet korábban - 1989 után is - rettenetesen kiábrándítónak és a felzárkózásra képtelennek látott. Nem az a lényeg tehát, hogy a lakosság a júniusi önkormányzati választásokon megleckéztette a kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD), hanem az, hogy az emberek ismét képesek alternatívákban gondolkodni.

Vasárnap délután a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Kecs-keméti Cigány Kisebbségi Ön-kormányzat közös szervezésében csendes ünnepséget tartottak a kecskeméti rendõrkapitányság épülete elõtt. Jakab Richárdra, a tíz napja rendõri intézkedés közben elhunyt roma fiatalemberre kívántak emlékezni gyertyagyújtással, szentmisével.

A szocialista pártban épp egymás vérit ontják a felek, a liberálisoknál meg közméltóságok és közpénzek obskúrus keveredése a legfontosabb téma: virul a koalíció. Pedig pirulnia kéne.

Néhány napja Hiller kultuszminiszter ünnepi beszédben elevenítette fel Ságvári Endre, a hatvan évvel ezelõtt tûzharcban agyonlõtt kommunista aktivista, antináci ellenálló emlékét - az egykori összecsapás (Gunfight at the Remíz Café) helyszínén, Ságvári másfél évtizede megrongált, majd helyreállított budai emléktáblájánál. A honi szélsõjobb fórumain erre heves komcsizás tört ki (valóban: Ságvári kommunista volt), s új elemként felvetõdött: az elvtárs nemcsak komancsnak, de terroristának is minõsítendõ (sõt, a szobordöntõ Göncz és Faludy is!), aki fegyvert emelt a törvényes hatalom képviselõire (konkrétan csendõr nyomozókra). Pedig nem is Ságvári, de Bajcsy-Zsilinszky volt az elsõ, aki a német megszállás után fegyverrel szállt szembe a letartóztatására sereglõ gestapósokkal, a törvényes magyar hatóság szövetségeseivel.

Ül K. Dezsõ a Hernád intercityn, a Balatonhoz megy nyaralni, Diósgyõrbe. Keletre megy a déli partra, olvassa az Északot. Az eddig Siófokon szereplõ Balaton FC Miskolcra teszi át székhelyét. K. Dezsõ hátradõl a büfékocsiban, Borsodit iszik, merne mást. Már látja a Bükk alatt a gyárakkal körbekerített üdûlõvárost, Diófokot, hol csak kémények és kockaházak vetnek árnyékot a bulgárföldi homokra, piros-fehér sálakon elterülve hûsörnek elcsigázott drukkerek.

Nemrég tartottam egy ismeretterjesztõ elõadást a nyelv változásáról, és megjegyeztem, hogy a laikusok néha beszélnek "nyelvromlásról", ám a nyelvtudomány ilyen kategóriát nem ismer, a szakkönyvek ilyet nem tartalmaznak. A "nyelvromlás" gondolata - mondtam - tudománytalan badarság. Az elõadás után egy fiatalember felállt: szerinte igenis van nyelvromlás, például az elõadásomban én is ilyen szavakat használtam, mint kommunikáció, s hogy Kazinczyhoz képest ez - és általában a mai nyelvállapot - bizony romlásnak tekintendõ. Én megköszöntem a véleményét, de arra nem volt idõ, hogy megkérdezzem, mit is akart igazából mondani.

Az egyiknek megszüntették a "másodállású" hivatalát, a másik maga mondott le kormányzati tisztségérõl. Az egyik az úgynevezett diplomáciai családi körbõl érkezett, a másik "trágyajogászként" kezdte karrierjét a Jászságban. Ami közös bennük: zárványok saját politikai hátországukban, s pártjuk láthatólag nem nagyon tud mit kezdeni velük. Két teljesen különbözõ személyiség: Szanyi Tibor és Kis Zoltán.

Medgyessy Péter hiába reménykedett abban, hogy nagyobb konfliktus nélkül megússza a szocialisták EP-választási vereségét, amely csak másodsorban írható az MSZP belsõ viszonyainak számlájára. A kudarc elsõsorban a kormány tevékenysége feletti választói ítélet következménye.

A magyar történeti gondolkodás némiképp váratlan fertályai felõl érkeztek az elsõ és meglehetõsen vehemens támadások a Simon Wiesenthal Központ Utolsó esély akciójának általános irányába az elmúlt napokban. Tiszteletre méltó s lapunkban is több-kevesebb rendszerességgel megszólaló történészek, baloldali és liberális vezércikkírók emeltek szót Efrájim Zuroffék kezdeményezése ellen.

Drága, egyetlen interaktív barátom! Nagyon köszönöm az üvegnyi kovászos uborkát, amit az ajtóm elé raktál, igazi meglepetés volt. Bár a rossz közvilágításnak köszönhetõen a feleségem elõször azt hitte, hogy vízipocok, miután kellõen kihûtve két rudat azonnal elnyeltem belõle, kétség sem maradt mibenléte felõl. Illata hûsítõ, aromája markáns, roppanása pedig a fülnek kellemes volt. Akárki receptje alapján csináltad, példás munkát végeztél.