Megzavart emlékezés Kecskeméten
Vasárnap délután a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Kecs-keméti Cigány Kisebbségi Ön-kormányzat közös szervezésében csendes ünnepséget tartottak a kecskeméti rendőrkapitányság épülete előtt. Jakab Richárdra, a tíz napja rendőri intézkedés közben elhunyt roma fiatalemberre kívántak emlékezni gyertyagyújtással, szentmisével.
A haláleset hatósági vizsgálatának a befejezéséig először felfüggesztették az eljáró rendőrt, ám később elöljárója ismét szolgálatba engedte; a kisebbségi biztos jelenleg a vizsgálat vizsgálatát végzi: az eddigi lépések (és az ismertté vált szakértői vélemények is) ellentmondásosak, nehéznek tűnik a történtek pontos rekonstrukciója - legalábbis számomra. Másként gondolta ezt az a fővárosból a megemlékezésre érkező férfi, aki "Elég volt a hisztériából" és "A rend őre dicséretet érdemel" feliratú kartontáblákkal hirdette véleményét a rendőrkapitányság lépcsőjén. A romák felháborodtak, a feliratokat széttépték, majd - az elhunyt lánytestvérét követve - nekimentek az éppen interjút adó férfinak, aki vérző arccal és összetört szemüveggel távozott. Épp csak annyit tudott elmondani, hogy a kialakult hisztéria miatt tiltakozik, amihez neki is "joga van".
A híradásokban annyi látszott, hogy 4-5 roma ütlegel egy kétségbeesetten védekező férfit. Már épp sajnálni kezdtem, mibe keveredett, mikor észrevettem, hogy régi ismerősöm, egy "autodidakta közszereplő". Gyakori vendég politikai állásfoglalást igénylő eseményeken, törzs-betelefonálója és néha laikus szerkesztője az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorának. Hiperaktív és mániákus, a rádióműsorban mindent megkérdez, elintéz, ha gondolja, utánajár dolgoknak, és villámgyorsan megoldást talál. Most rossz idők járnak rá, mert ahol eddig naponta ventilálhatta véleményét, ott épp nyári szünet van. Találkoztam vele mindkét kendertüntetésen, síppal fejtette ki véleményét. Láttam az ORTT panaszbizottsági ülésein, az eljáró tanács tagjait oktatta ki. Mindenhol ott van, és mindenről tud. Politikai véleményét sem rejti véka alá, talán e téren a legnyitottabb, másokat is meghallgat, sőt egy, a sajátjával szögesen ellentétes beállítottságú rádióműsorba és annak vezetőjébe "szerelmesedett bele". Ebben a reggeli rádióműsorban ismertem meg először a hangját, majd egy hajléktalanokat támogató rendezvénysorozat kapcsán az ajándék pogácsáit, végül őt magát. Pogácsát süt, abból él, különös történetét tavasszal az egyik napilap is megírta. A barátnőiről, kapcsolatairól is szóló írásban arról nem volt szó, hogy melyik barátnője milyen származású, hol dolgozik, és adódnak-e ebből otthon konfliktusok. Csak kevesen tudtuk, hogy az aktuális társ egy időben éppen az Országos Cigány Önkormányzat munkáját segítette. Tetszett az a rátartiság, ahogy a tüntetésmániás férfi ezt kezelte. Úgy tűnt, nem az a fontos, roma-e a barátnője. Persze kicsi az ország, mindennek akár köze is lehet vasárnapi fellépéséhez. Lehet, de aligha meghatározó.
Hogy mi motiválja őt, azzal nem foglalkozom, nem is akarok, megfelelő szaktudásom sincs hozzá. Nehezebb kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen emberrel, aki végletesen impulzív, politikairendezvény-függő és természetesen - legalábbis önmaga szerint - mindig igaza van. Eddigi találkozásainkkor leginkább egy volt a tömegben, persze a legharsányabb, de mégis ott álltak mellette. Ráadásul mindazok, akik ellen fellépett, nem friss negatív élménnyel, veszteségérzéssel jöttek el, ezért eloldalaztak a magabiztos véleménynyilvánító elől, nem csatáztak.
Most nem így történt, a roma fiatalember halála közelmúltbéli veszteség, és ezt nem befolyásolja, hogy körözte-e a rendőrség vagy sem, hogy kiderül-e az eljárás kifogástalansága, vagy találnak benne hibát. Udvariatlan lépés betoppanni egy gyertyás megemlékezésre és hisztériának aposztrofálni azt. A méltó búcsú, a gyász joga mindenkinek jár, emberünk ebbe rondított bele, mert politikát látott az emlékezés mögött, és azonnal ítélni akart. A politikát jól látta, talán volt. Mint ahogy abban is, ahogy ő fellépett. Mégis az egyik szándék a búcsút, az emlékezést, a korrekt vizsgálatot tartotta fontosnak, tüntetőnk pedig a bűnöző cigányok képével és az intézkedő rendőrök erősítésével, dicséretével kedveskedett a megemlékezőknek.
A rendőrök nem hálálták meg hozzáállását: sem transzparensei felmutatásakor, sem megverésekor nem avatkoztak közbe. Nem tudni, miért. A beszámolók szerint a kapitányság körül csak civil ruhás rendőrök voltak. Lehet, hogy ők rejtőzködtek, de ügyetlenül, hiszen mindenki látta rajtuk, hogy rendőrök. Ha álruhások, nem kell közbelépniük, hiszen lelepleződnek. Az egyenruhás állomány az épület udvarán állt készenlétben, ez nagy távolságnak bizonyult ahhoz, hogy intézkedjenek, még a kapuügyeletes sem tett semmit. Így - nem először - leszűrhető a tapasztalat, mely szerint egy előre bejelentett rendezvény szabadon megzavarható, igaz, csak saját rizikóra, lévén a szolgálatot teljesítő rendőrök csupán szemlélődnek. Persze a kecskemétiek könnyen nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha bármelyik fél feljelenti a másikat, vagy a sérülések nyolc napon túl gyógyulók, esetleg - a mára rendszeressé vált videofelvételek alapján - hivatalból indul ellenük eljárás. De a rendőri illetékeseknek érdemes lenne azon is elgondolkodniuk, szakszerűen jártak-e el kollégáik.
Tüntetőnkből akár hős is lehet, akit megvertek a cigányok, miközben csak véleménynyilvánítási jogával élt. Azt a kulturáltságot, miszerint véleményét máshol, másképp talán elmondhatta volna úgy is, hogy a gyászolókat közben nem sérti, el lehet ugyan várni, de kikövetelhetetlen. Ha ő nem érzi ezt önmagára nézve kellemetlennek, viselkedjen így. De ha gátlástalanul lehet provokálni a szabad véleménynyilvánításra hivatkozva, oda a gyülekezési szabadság, és minden ügyben elkezdődhet a "kik vannak többen?" társasjáték. Amennyiben a rendőrök nem magyarázzák el a fütyülő - vagy éppen őket dicsérő - ellentüntetőknek, hogy ennek nincs itt az ideje, de szívesen vigyáznak - máskor és máshol - rájuk is (nota bene: éppúgy nem engedik szétrombolni az ő rendezvényüket), egy olyan vetélkedő veszi kezdetét, amelynek csak nyílt színi csata lehet a vége. Talán nemsokára ezt is megtapasztaljuk. Azt már láthattuk, milyen, ha egy embert többen ütnek. Láthatták a rendőrök is. Mi lesz, ha mindenki egymásnak megy? Egy biztos: a tévében megnézhetjük majd.
