Magyar Narancs: Az Eurostat tavaly nyáron közölt, 2023-ra vonatkozó felmérése szerint Magyarországon több mint 400 ezer gyermek szegénység és kirekesztettség kockázatának volt kitéve.
Bass László: Nehéz ügy, mert a szegénységet sokféleképpen definiálják. Jól megragadható standard az ún. jövedelmi szegénység. Azt veszik alapul, hogy egy család mennyi pénzből gazdálkodik. Azokat tekintik szegénynek, akik a középjövedelmi sávnál kevesebből élnek. E szerint 2014-ben a gyerekek 22 százaléka tartozott a jövedelmi szegénység kategóriába, 2024-ben pedig 18 százalékuk. Tehát valamivel mérséklődött az arány, de nem mellbevágó mértékben. Érdemes megemlíteni, hogy a 2008-09-es pénzügyi gazdasági válság után borzasztóan romlott a helyzet. Ennek hatása a kormányváltás után is kihatott, 2014-ben szegénységi csúcs állt be. Ha megnézzük a válság előtti utolsó számokat, akkor azt látjuk, hogy nagyjából ugyanott vagyunk most:
350 ezer olyan gyermek lehet, aki jövedelem szempontjából szegénynek számít.
Sokan ismerik a létminimum-számítás fogalmat, amit a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015-ben szüntetett meg. Ennek módszertana szerint dietetikusok kiszámolták, hogy egy felnőtt embernek egy adott hónapban milyen és mennyi táplálékot – három kiló hús, tíz kiló zöldség stb. – kell elfogyasztania, és ezek mennyibe kerülnek: az ún. élelmiszernormatíva tavalyi árakon 55 ezer forint volt, magyarán egy főnek egy hónapban ennyiből kellene a szükséges ételeket megvásárolnia. El lehet gondolkodni azon, hogy valaki ennyit, pláne, ha családja van az illeltőnek, ki tud-e fizetni egészséges élelmiszerekre. Ha valaki szegény, akkor ugyanezt a pénzt olcsó szénhidrátokra, egészségtelen ételekre, édességekre költi. Magyarországon elsősorban nem azt lehet tapasztalni, mint mondjuk, amit Gázában, hogy csontsovány gyerekek szaladgálnak az utcán. Ilyen is van, de a hazai szegénységben élő gyerekek között sokan éppen hogy túlsúlyosak.
Magyar Narancs: Tehát több százezer gyermek éhezik Magyarországon. Alig tízmilliós ország, ahol 1,6-1,8 millió 18 év alatti él. Hogyan lehetett ennyire magas az éhező gyerekek aránya?
BL: Ha a családok, gyerekek nem szegénységben élnének, akkor nagyobb eséllyel jutnának egészséges élelmiszerekhez, ez egyértelmű. A kormány álláspontja az, hogy munkajövedelemhez kell jutni, nem segélyekre kell támaszkodni. A foglalkoztatás nagyon magas Magyarországon, nagyjából 75 százalékos a ráta. Mégis, ha megnézzük, egy hátrányos helyzetű régióban élő embernek nincs esélye normális munkát találni. A minimálbér nettóban olyan 200 ezer forint; ha én Borsodban élek egy faluban, messze nem fogok ennyiért dolgozni. Elmehetek közmunkásnak, ami nettó 90 ezer forint: ebből nem jön ki, hogy enni adjak a gyereknek, pláne, ha több van belőlük. Szintén gyakoriak az építőipari feketemunkák, amivel 200-300 ezer forintot meg lehet keresni; ez szintén nem sok, és csak nyáron, jó időben jutnak stabilan a pénzükhöz az érintettek, hiszen nincsenek akadályoztatva a munkavégzésben. A munkajövedelem a terhelt régiókban nehezen hozzáférhető, bizonytalan, ingadozó. Tartósan létezik egy aluliskolázott, hátrányos helyzetű régiókban élő társadalmi csoport, amelyik nem fér hozzá megnyugtató mértékű jövedelemhez.
Magyar Narancs: A kormány sokat hangoztatja, hogy mennyivel többen dolgoznak most, mint 2010 előtt, kiemelve, hogy hány roma ember szerzett diplomát, mennyivel több köztük a foglalkoztatott. Ez csak számmágia, vagy ténylegesen van életszínvonal-növekedés?
BL: Elképzelhető, hogy javult országosan helyzet a foglalkoztatás és a jövedelem tekintetében.
De van egy nyolcszázezres, milliós réteg, amely legalul van, és mellettük elment a világ.
Pontosan ugyanott van, mint tíz évvel ezelőtt: a szegénységi ráta nem 20 százalékos, hanem jóval magasabb, a foglalkoztatás esetében pedig pont fordítva van. Azt szokták mondani, hogy nem hagynak senkit az út szélén: ez az elv egyáltalán nem érvényesül. Említette a romákat, de a magyarországi szegények többsége nem roma, és az ő életükben sem látszik változás.
A segélyekre visszatérve: az alanyi jogon elérhető támogatásokhoz, tehát a családi pótlékhoz vagy a gyermekgondozást segítő ellátáshoz (gyes) 2010 óta nem nyúltak hozzá, reálértékben a felét érik annak, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ha megnézi, a jól keresők jóval több támogatást kapnak például a családi adókedvezmény vagy hitelkedvezmény formájában. És minden munkához van kötve. Ez is hozzájárul a szegénység és az éhezés kialakulásához, hogy egy nagy tömeg nem fér hozzá a támogatásokhoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
