Hõsies tettre, harcra nevelte

  • 2004. augusztus 5.

Publicisztika

Néhány napja Hiller kultuszminiszter ünnepi beszédben elevenítette fel Ságvári Endre, a hatvan évvel ezelõtt tûzharcban agyonlõtt kommunista aktivista, antináci ellenálló emlékét - az egykori összecsapás (Gunfight at the Remíz Café) helyszínén, Ságvári másfél évtizede megrongált, majd helyreállított budai emléktáblájánál. A honi szélsõjobb fórumain erre heves komcsizás tört ki (valóban: Ságvári kommunista volt), s új elemként felvetõdött: az elvtárs nemcsak komancsnak, de terroristának is minõsítendõ (sõt, a szobordöntõ Göncz és Faludy is!), aki fegyvert emelt a törvényes hatalom képviselõire (konkrétan csendõr nyomozókra). Pedig nem is Ságvári, de Bajcsy-Zsilinszky volt az elsõ, aki a német megszállás után fegyverrel szállt szembe a letartóztatására sereglõ gestapósokkal, a törvényes magyar hatóság szövetségeseivel.

Néhány napja Hiller kultuszminiszter ünnepi beszédben elevenítette fel Ságvári Endre, a hatvan évvel ezelőtt tűzharcban agyonlőtt kommunista aktivista, antináci ellenálló emlékét - az egykori összecsapás (Gunfight at the Remíz Café) helyszínén, Ságvári másfél évtizede megrongált, majd helyreállított budai emléktáblájánál. A honi szélsőjobb fórumain erre heves komcsizás tört ki (valóban: Ságvári kommunista volt), s új elemként felvetődött: az elvtárs nemcsak komancsnak, de terroristának is minősítendő (sőt, a szobordöntő Göncz és Faludy is!), aki fegyvert emelt a törvényes hatalom képviselőire (konkrétan csendőr nyomozókra). Pedig nem is Ságvári, de Bajcsy-Zsilinszky volt az első, aki a német megszállás után fegyverrel szállt szembe a letartóztatására sereglő gestapósokkal, a törvényes magyar hatóság szövetségeseivel.

Nos, a mondott időpontban (1944 nyarán) a hazaáruló, nácibarát és szélsőségesen antiszemita Sztójay-rezsim volt hatalmon, mely Eichmannékkal (és a több száz ezres magyar köztisztviselői karral) együttműködve deportáltatott több mint félmillió (vidéki) zsidót, akiknek többségét nyomban megölték Auschwitzban. A zsidóellenes rendeletek gyártásán és végrehajtásán kívül volt még ereje a sajtószabadság felszámolására és a nem szélsőjobboldali közéleti emberek üldözésére, megfelelő feketelisták előállítására, melyek alapján német lágerbe került szocdem vezető (például Peyer) éppúgy, mint konzervatív, jobboldali belügyminiszter (Keresztes-Fischer). Ez a kormány irtóháborút folytatott a társadalom egy jelentős része (zömmel ártatlan civilek) ellen; a megszálló hatalommal, Hitler Németországával kollaborálva.

A honi jobboldal rajongása a Horthy-féle ántivilág iránt közismert, s ebben kicsit sem zavarja őket, hogy a végeredményként kapott kép mennyire hamis és hazug. Tetszik, nem tetszik nekik, nyugodtan leszögezhetjük: Ságvári egy tömeggyilkos rezsim képviselői ellen harcolt - a baj inkább az, hogy szinte társtalanul. Megannyi európai ellenálló (elv)társához hasonlóan, kommunista meggyőződésből. A dogmatikus történelmi revizionista ezzel már nem tud mit kezdeni, számára minden náciellenes szervezkedő hazaáruló volt, elvégre a szovjetnek, az ázsiai hordáknak dolgozott. Az antikommunizmus pedig mindent legitimál, még az antiszemita poltitikát, a tömeggyilkosságot, a nácik kiszolgálását is.

De nincs mese: nálunk még mindig tart a világháború. Fejben tovább harcoló csapataink ellenállnak az észérveknek - valahol a sűrű magyar erdő mélyén. Lenn, hol a tölgyek, mint tudjuk, őrzik a völgyet.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.