Néhány napja Hiller kultuszminiszter ünnepi beszédben elevenítette fel Ságvári Endre, a hatvan évvel ezelőtt tűzharcban agyonlőtt kommunista aktivista, antináci ellenálló emlékét - az egykori összecsapás (Gunfight at the Remíz Café) helyszínén, Ságvári másfél évtizede megrongált, majd helyreállított budai emléktáblájánál. A honi szélsőjobb fórumain erre heves komcsizás tört ki (valóban: Ságvári kommunista volt), s új elemként felvetődött: az elvtárs nemcsak komancsnak, de terroristának is minősítendő (sőt, a szobordöntő Göncz és Faludy is!), aki fegyvert emelt a törvényes hatalom képviselőire (konkrétan csendőr nyomozókra). Pedig nem is Ságvári, de Bajcsy-Zsilinszky volt az első, aki a német megszállás után fegyverrel szállt szembe a letartóztatására sereglő gestapósokkal, a törvényes magyar hatóság szövetségeseivel.
Nos, a mondott időpontban (1944 nyarán) a hazaáruló, nácibarát és szélsőségesen antiszemita Sztójay-rezsim volt hatalmon, mely Eichmannékkal (és a több száz ezres magyar köztisztviselői karral) együttműködve deportáltatott több mint félmillió (vidéki) zsidót, akiknek többségét nyomban megölték Auschwitzban. A zsidóellenes rendeletek gyártásán és végrehajtásán kívül volt még ereje a sajtószabadság felszámolására és a nem szélsőjobboldali közéleti emberek üldözésére, megfelelő feketelisták előállítására, melyek alapján német lágerbe került szocdem vezető (például Peyer) éppúgy, mint konzervatív, jobboldali belügyminiszter (Keresztes-Fischer). Ez a kormány irtóháborút folytatott a társadalom egy jelentős része (zömmel ártatlan civilek) ellen; a megszálló hatalommal, Hitler Németországával kollaborálva.
A honi jobboldal rajongása a Horthy-féle ántivilág iránt közismert, s ebben kicsit sem zavarja őket, hogy a végeredményként kapott kép mennyire hamis és hazug. Tetszik, nem tetszik nekik, nyugodtan leszögezhetjük: Ságvári egy tömeggyilkos rezsim képviselői ellen harcolt - a baj inkább az, hogy szinte társtalanul. Megannyi európai ellenálló (elv)társához hasonlóan, kommunista meggyőződésből. A dogmatikus történelmi revizionista ezzel már nem tud mit kezdeni, számára minden náciellenes szervezkedő hazaáruló volt, elvégre a szovjetnek, az ázsiai hordáknak dolgozott. Az antikommunizmus pedig mindent legitimál, még az antiszemita poltitikát, a tömeggyilkosságot, a nácik kiszolgálását is.
De nincs mese: nálunk még mindig tart a világháború. Fejben tovább harcoló csapataink ellenállnak az észérveknek - valahol a sűrű magyar erdő mélyén. Lenn, hol a tölgyek, mint tudjuk, őrzik a völgyet.
