A dossziépolitizálás nagyobb dicsőségére immár Demszky- és Wekler-üggyel is szembenézhet a kisebbik párt. Az SZDSZ mindezzel együtt szerencsésnek mondhatja magát, hogy e bili nem az uniós választás előtt borult a nyakukba. Hisz az sem tűnik istentől elrugaszkodott feltételezésnek, hogy a párt egy-két lapáttal több szavazatot söpörhetett volna be, ha a liberális hajlamú szavazók nem elhanyagolható hányadában fel nem merül, hogy voltaképpen miért is szavazzak én Demszky Gábor brüsszeli szinekúrájára, mikor a derék bürgermajsztrónak - legalábbis 2006-ig - lenne még a fővárosban is épp elég dolga, mondjuk a Csömöri úttól a Filatori-gátig. De spongyát rá, van ennél nagyobb baj is vele.
Ha más nem, ez az úrhatnám polgármesteri attitűd, amit az utóbbi időben mutatni bír tizenöt éve hűséges választói felé, nos, ez kicsit több mint gyomorforgató, inkább politikai felelőtlenségnek tetszik. Felelőtlenségnek a mondott választókkal szemben, különösen, hogy még pillanatnyilag is a liberalizmus,mintegy árukapcsolásként vele együtt, egy csomagban kapható ebben az országban.
Mert lehet, sőt, részünkről a szerencse, hogy az isztriai nyaraló annak idején annyiba fájt, amennyibe egy lelakott Pest környéki nyaraló; és ha a térségben tanyát verő skandináv kisnyugdíjasok igen, akkor a magyar főváros első embere ugyan miért is ne. Ha csak ezt hányná szemére az ellenzék és a bulvársajtó, demagógiának tarthatnánk az egészet. De egy árnyalatnyival többről van szó.
Mert lehet, hogy piszokul törvényes Audival és a szarér'-hugyér' egy fővárosi tulajdonú vállalattól bérelt terepjáróval egyszerre hajtatni adriai haciendánkra, mint egy távoli, egzotikus ország kissé bohém küldöttsége vagy egy turnézó veterán rockzenekar (roadokkal, szerelőkkel, gruppie-kkal). Ami jár, az jár. Sofőr, szerelő, baráti ár egy tisztelettudó cégtől, kár, hogy a komornyikot és az öltöztetőnőt és a gouvernante-ot kifelejtette a kodifikátor. De sajnos Budapest főpolgármestere ezt egyszerűen nem teheti meg, dixi. Mert nem illik. Mert szarul fest egy liberális politikus egy rakás hűséges szolga társaságában. Mert ez egy ilyen ország. Mert ő a szolga. És nem egy nyugatnémet osztályvezető-helyettes aranyifjúi álmokat kergető, elkényeztetett fiacskája. Hanem a nyolcadik kerület és Kőbánya reménysége. S aki ezt nem éri fel ésszel, az nem alkalmas magas közhivatala ellátására.
A főpolgármesteri szék e tekintetben egyáltalán nem különbözik a parlament alelnöki ülőalkalmatosságától, ahonnan most épp Wekler Ferencnek kéne felállnia, mire hármat számolunk (kettő...). És akkor kezdhetjük megint elölről: mert az nyilván piszkosul törvényes és tisztességes... nem, nem és nem. Mert ha a törvény betűje nem is képes elmarasztalni az ajándékok, birtok-összevonási támogatások hálóját az Országház elnöki pulpitusáról szövögető önérzetes kombinátort, a törvény szelleme őfelette is ott lebeg. Vagy legalább a jó ízlésé. A jóérzésé. Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetők adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtőztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezőgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak? Hogy egy liberális párt magas állami tisztet viselő tagjaként nem élek e lehetőséggel, mert azt gondolom, hogy ellentétes mindazokkal az elvekkel, amiben a pártom és a szavazóim hisznek?
Az érintettek felháborodott reakciói azonban a pillanatnyi disznóságoknál is messzebbre mutatnak. A legsötétebb ostobaság és demagógia irányába. Hisz a politikai és általános kultúra teljes hiányáról árulkodó szavak csak azt a buta, ám széles körben nem is alaptalanul elterjedt tévhitet erősítik, hogy a politikusok mind lopnak, csalnak, hazudnak. Hogy akik tehetik, azok mernek, mit férfi merhet (ki többet mer, nem ember). Ki a fazékból.
És Wekler 272 milliós állami támogatással a zsebében nem mondhatja azt sem, hogy ha a dolognak politikai következménye lesz, akkor az - egyéni képviselő lévén - kizárólag személyét érintheti, pártját, amelynek az ügyben a legcsekélyebb szerepe sem volt, nem. Hisz ez a csalán más szerszámával elintézett verése - egy ilyen régi mezőgazda ezt igazán tudhatná. Wekler Ferenc cechjét az utolsó garasig pártja fogja állni, szavazatokkal fizetve, mint a katonatiszt.
Hacsak meg nem szabadulnak tőle: most.
