MaNcs, XVI. évf. 33. szám (2004-08-12)
Szélsõséges vélemény szerint a nyelv egyebet se tesz, mint téved a valóságot illetõen. A nyelv hasonlít, a valóság különbözik. Hát van-e a kéznek feje? Vagy a hegynek lába? Ahelyett, hogy vitába szállnánk e megállapítással, fogadjuk el, hogy a nyelv helytelen használat (azaz képzavar) útján bár, mégis képes arra, hogy megnevezzen és felidézzen bármit. A nyelv története ilyesformán maga volna a képzavar története.
A friss demokráciákban a második szabad választást szokták a legfontosabbnak tartani, ekkorra dõl el általában, hogy tudtak-e intézményesülni a többségi választói akaratot érvényre juttató keretek. A harmadik választás már maga a rutin. Látszólag így volt ez Dél-Afrikában is, ahol áprilisban harmadszor választottak azóta, hogy a jogkiteljesedés folyamata 1994-ben minden népcsoportot elért - sem az ENSZ, sem az Európai Unió, sem más meghatározó nemzetközi szervezet nem kívánt az országba megfigyelõket küldeni, ami egyértelmû jelzés: az országot a szabad és tisztességes választásokat biztosító demokráciák sorába számítják.
A tavaszi félévben szerda délelõttjeim általában szabadok voltak. Ilyenkor a városban csavarogtam, benéztem egy-egy lemez-, akarom mondani CD-boltba. A nosztalgia bûvkörébõl elõször pénztárcám realitásai zökkentettek ki, másodjára pedig az a furcsa érzés, hogy a szó szoros értelmében újra megvehetném, vagy még pontosabban: újra kellene vásárolnom mindazt, amit egykor a magaménak tudhattam vagy a magaménak akartam tudni. Egykori lemezeimet ugyanis már nem hallgathatom a modern zenegépeken. Gondolataimban visszatért gimnazista lényem egy darabig elnosztalgiázott a könyveken, amelyek akkori ízlésem emlékeként a mai napig ott sorakoznak a polcomon. Belém hasított a felismerés.
Az alkotmány tervezete az unió kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek között elsõ helyen említi a monetáris politika alakítását, talán nem függetlenül attól, hogy az alkotmányozást megelõzõ integrációs idõszak egyik legkézzelfoghatóbb és legszebb eredménye a közös európai pénz bevezetése volt. A pénznek akkora jelentõsége van modern világunkban, hogy egyes tagállamokban minden közös európai ügy közül az euróról vitáznak a legtöbbet.
Augusztus derekán járunk, mégsem tudható, hogy a 2005-ös költségvetés fejlesztési és beruházási keretösszegei hogyan oszlanak majd meg a különbözõ tárcák között. A pénzügyminiszterként elsõ költségvetését író és a kormányfõ abszolút bizalmasának számító Draskovics Tibor eltökéltnek tûnik, hogy elsõsorban a kiadások visszafogásával az államháztartási hiányt a GDP 3,8 százalékára csökkentse. A szigorú fiskális szempontok érvényesítésére kitalált új rendszer - melyben a minisztériumoknak a fejlesztési projektjeikre a korábbi tárcaközi egyeztetés és bizottságosdi helyett a mintegy ezermilliárdos keret terhére pályázniuk kell a Pénzügyminisztériumhoz - ötletnek nem rossz, akár még mûködhetne is.
Mint nemrégiben örömmel értesültünk róla, polgártársaink, úgy is, mint magánemberek (teszünk rá, hogy az illetõk ún. vállalkozók-e, vagy sem), tonnaszámra tárolnak lakóhelyünk környékén robbanóanyagot. Ennek következtében derék és szorgalmas véreink külsõ segítség, gonosz terroristák, Al-Káida, Az-Zarkavi, ETA és IRA igénybevétele nélkül is képesek füstölgõ romhalmazzá változtatni egy békés kertvárosi környéket. (Amelynek lakói éveken át a szomszédban zajló legendás törökbálinti partik ellen tiltakoztak & jelentették fel a szervezõket, résztvevõket, bizonyítván, hogy a polgár, többek között a rendõrségi demagógiától vezérelve, képtelen felmérni, mik is környezetében a reális kockázati faktorok. Speciel a spangli nem robban.)
A 21. század elsõ éveire sikerrel teljesült a Human Genome Project elnevezésû hatalmas nemzetközi tudományos vállalkozás. Elkészült az ember géntérképe, most már ismerjük az emberi DNS-ben a nukleotidok sorrendjét. Kisebb fehér foltok még maradtak ugyan, de ezek az összképen már nemigen fognak változtatni. Elõbb-utóbb ezek is ki fognak tisztulni, és ami még fontosabb: el fog készülni a lehetséges változatok térképe is. Elõttünk van az a sok száz ezer oldalas könyv, amely elvileg választ ad az emberrel kapcsolatos minden kérdésre.
Talán az évtized büntetése címet is elnyerheti a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának minapi határozata, amely versenykorlátozó összejátszásért öt építõipari céget bírságolt meg együttesen hétmilliárd forintra. A fejenként féltõl két és fél milliárd (milliárd!) forintig terjedõ bírság nemcsak verseny-, de vélhetõen bármilyen ügyben példa nélküli. Bizonyítéknak kevés ugyan, érvnek talán mégis meggyõzõ, hogy a pénzügyi szektorban, ahol igazán nem babra megy a játék, törvény szerint legfeljebb 60 millió (millió!) forintos büntetést róhat ki a nagyközönség pénzét kezelõ pénzügyi vállalkozások fizetõképességét felügyelõ PSZÁF, ami, valljuk be, kismiska az olyan, százmilliárdokat forgató cégeknek, mint mondjuk a bankok.
Mintegy félmillió ember dolgozik Magyarországon a kereskedelemben. Az ágazat bérviszonyairól, a vasárnapi zárva tartásról, a rövidebb munkahétrõl és a munkaügyi ellenõrzés hiányosságairól beszélgettünk.
A legnagyobb meglepetés, hogy brüsszeli biztosunk, Balázs Péter meglepõdött Medgyessy azon döntésén, miszerint Kovács Lászlót nevezik ki õsztõl a posztjára. Igaz, Medgyessy, amíg csak lehetett, igyekezett elodázni a döntést, talán abban reménykedve: a kormány össze tudja szedni magát ahhoz, hogy 2006-ban kellõ önbizalommal vágjon neki a választásoknak.
Összehangolt akció vagy a véletlenek kusza összjátéka kérdõjelezte meg Medgyessy Péter miniszterelnöki pozícióját az elmúlt hetekben? Úrrá lett-e a kormányfõ az MSZP - saját pozícióját is fenyegetõ - válságán? Miért Gál J. Zoltán kormányszóvivõt érte az elsõ csapás? Lesz-e több? És hány? A válaszokat szocialista vezetõk és a párthoz közel álló személyiségek beszámolói alapján kerestük.
Július 30-án reggel derült ki, hogy a dorogi hulladékégetõ egyik tartályának sérülése miatt fáradt olajból, oldószerekbõl és még ki tudja, mibõl álló lötty került a táti Duna-ágba. Ez amellett, hogy randa és büdös, nem tesz kimondottan jót a vízi élõvilágnak. Lapzártánkkor már a környék ivóvizét is fenyegeti.
Hétrõl hétre sok száz mûkedvelõ és profi terepmotoros bünteti hazánk védett természeti területeit, gyakorlatilag minden következmény nélkül. A nemzetipark-igazgatóságok természetvédelmi õrszolgálata, ha beleszakad, sem képes kipaterolni az illegális behatolókat, és ennek már határainkon túl is híre ment. A hatóság és a természetkárosítók csatájának már áldozata is van. A Bükk az illegális motorozás Mekkája.
MEGHALT CARTIER-BRESSON 95 éves korában elhunyt a 20. századi fotográfia egyik legnagyobb egyénisége, a modern fotózsurnalizmus úttörõje.
Egoszörf Egy vizsgálat szerint elsõ körben sajátunkat, majd régi barátok vagy éppen egy új kapcsolat nevét ütjük be az internetes keresõkbe a személyes információk utáni vadászat során - adta hírül az [origo]. A Microsoft MSN részlegének megbízásából végzett felmérés során a személyes információkra irányuló webes kereséseket vizsgálták.
Kurt Krenn, az osztrák katolikus közösséget közel két évtizede megosztó, ultramontán nézeteket valló, eddig a pápa kegyeit is élvezõ Sankt Pölten-i püspök csillaga leáldozni látszik. Õt is a legfrissebb szexaffér vihara sodorhatja el. Vajon e vihar után nem lesz-e még nagyobb a sötétség az osztrák katolikus egyházban?
Tizenkét éven át õ volt a Mittelfest hivatkozási pontja, mûvészeti igazgatója, számos nagy ívû közép-európai projekt megálmodója és rendezõje. A vezetõségi õrségváltás évében, 2004-ben Giorgio Pressburger a görög, a shakespeare-i és a jiddis színház hagyományait ötvözõ elõadással vétette észre magát. A velencei rabbi nagy sikerû cividalei bemutatója után beszélgettünk.
Soha ennyi francia szót nem hallottam, soha ennyi mámoros francia fiatalt nem láttam még a Szigeten. Egyik fülem sírt is, annyira hangosan élveztek bele elsõ nap a bensõséges zenékbe, de a másik nevetett, mert azért ez mégis nagyszerû dolog. A német viszonylatban hagyományosan hatékony Sziget-propaganda érett be francia földön, vagy az idei elõadói névsor bizonyult arrafelé vonzóbbnak a korábbiaknál, most mindenesetre lépten-nyomon feldobott francia társaságokba lehetett ütközni, a szó szoros értelmében. S bár a halkabb részeknél kicsit visszább foghatták volna magukat, végül is Rokia Traoré és Lhasa de Sela mûsorának egyaránt jót tett, hogy sokan ismerõsként reagáltak rá.
Meghatóan törékeny jelenség volt, ahogy megállt a színpad közepén fineszesen geometrikus, fekete-fehér fellépõ ruhájában. Éteri, mihelyt énekelni kezdett. Amikor a koncert végén különös, fel-felröppenõ mozdulatokkal egyre sodróbb táncba lendült, szinte meg-hatóan finom elegancia sugárzott a mozgásából. Nem sokkal késõbb pedig, mintha mindez meg sem történt volna, nyugodtan, elgondolkozva, elmélyülten, mégis nagy belsõ lendülettel válaszolt.
Nemes Nagy Ágnes: Az élõk mértana I-II. Nemes Nagy Ágnes esszé-mûvészete az európai és a magyar esszé egyik csúcspontja. Költõ ír mestersége mechanikájáról: nem, ilyet ritkán találunk. Talán a szemérem, talán a titoktartás, talán a fogyatékos tudatosság vagy éppen a profetikus tudat - valami gátolhatja a költõket, hogy kinyissák mûhelyük aj-taját. És beszéljenek. Töményen, tárgyilagosan, általános érvénnyel. Persze akadnak ellenpéldák: hadd említsem, csak az elmúlt két évszázadból, Baudelaire szeszélyes mûelemzéseit, Valéry alkotáslélektani mélyfúrásait, Mallarmé bámulatos költészetelméleti levelezését, Gottfried Benn nagyesszéjét, A líra problémáit, Eliot higgadt tanulmányait vagy a magyar hagyományból Füst Milán naplóját. Persze ezek zömmel magas röppályájú, elefántlélegzetû írások, s csupán alkalmasint térnek ki a tartalom és a kézmûvességi gyakorlat szövevényes összefüggéseire.
Ahogy mondani szokták, festõi környezetben került sor a Nemzeti Filharmonikusok fellépésére, a színpad hátterében a gyulai vár büszke falai roskadoztak az egyre fenyegetõbben zsírosodó felhõk alatt, miközben ott fenn, a magasban nyalka villámok festették le, ha nem is az ellenséges istenek, de a szabadtéri koncertek ellenzõinek haragját. Vagy mégis összevont szemöldökû égi lények voltak, akik el-sütötték muzikális menny-köveiket?
lemez The Cure: The Cure Az évek múlásával egyre gyakrabban jut az eszembe Jung gondolata, miszerint "a halál kétféle lehet, beérett és éretlen" - vagyis jobban jár az ember, ha a visszavonhatatlanra vonatkozó felkészülést idejében elkezdi. Mostanában ráadásul az ilyen-olyan lelki sötétségek fizikai fájdalommá sûrûsödve rajzolták át a boldog, vidám és kiegyensúlyozott életrõl alkotott, eddig sem túlságosan erõs elképzeléseimet, úgyhogy jobbnak láttam megkezdeni a felkészülést a felkészülésre. Természetesen zenével.
Idén minden eddiginél több, szám szerint száztizenkilenc civil szervezet volt a Szigeten. Pályázat útján juthattak ki, az infrastruktúrát a Sziget-menedzsment, a programok költségeit õk állták.
Élményekben gazdagon, talpig mocskosan, erõsen intoxikált állapotban térhettek haza idén is a Sziget lelkes látogatói, magyarok és külföldiek, továbbá azon be nem határolható fajtájú egyedek, akik fejükön torz totemista szokásként kis plüssállatokat hordtak a fesztivál szûkre szabott egy hete alatt.
A Sziget sarkában lévõ In-Kal Bázison nagy tömeg várakozik, hatalmas emberek, itt a minõséget centikben, kilókban mérik, az asztalnál három vezetõ. Éppen a debreceni, kamikazénak nevezett egységet osztják be munkára, záporoznak a kérdések, mekkora kell? középkategóriás? õ jó lesz? - mutat rá egy kétméteres illetõre a csoportvezetõ, mire halk kuncogás, nagyobb nincs? Van. Közben megérkezik ifj. Lasz György is, a cég vezetõje, végignéz csapatán, egy embert elküld borotválkozni, a másikkal fülbevalóját veteti ki, szépnek kell lenni - velünk nincs is gond. Közben mi is felvesszük a hivatalos kártyáinkat, a szép fehér pólót, egyesek a követelményeknek megfelelõen betûrik. Sokan várunk a munka felvételére, elvileg mind egyetemisták, fõiskolások, nyelveket beszélõk.
Talán senki sem tudta pontosan, hogy melyikükben mennyi van. Egyikük meglepetésre gyõzött május elején Szolnokon, két héttel késõbb pedig Pozna–ban Európa-bajnok lett. A másik meglepetésre kikapott május elejen Szolnokon, a pozna–i Eb-n pedig a partról nézte végig régi ismerõsei viadalát. Ugyanígy lesz augusztus végén is, Athénban.
Öt arany még kudarc, tíz arany már bravúr. Az istenek ajándékát már rég aranyakban, érmekben, pontokban méri a világ. A magyar olimpiai csapattal szembeni elvárások évtizedek óta változatlanok: 6-8 arany, legalább 20 érem, 10-15. hely a nemzetek közötti nem hivatalos ponttáblázaton. Ez utóbbit mindenki a saját szempontjai szerint nézi: az amerikaiak azt, hogy elsõk-e, az oroszok azt, hogy elsõk-e (legalább az utódállamokkal együtt számolva), a franciák azt, hogy megelõzik-e a briteket, mi azt, hogy megelõzzük-e a románokat, az osztrákok meg azt, hogy egyáltalán rajta vannak-e.
Olimpiai album volt már nyilván rengeteg, jó ideje minden soros verseny elõtt egy szekérderéknyi: tuti befutó a könyvkiadóknak, kitölteni az ötkarikás suspence napjait. De ez most nem egy a sok közül, igazi gyöngyszem inkább.
