Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.
Magyarországon 2025. május 17-én történt meg – feltehetően hosszú ideig – utoljára, hogy meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek és szövetségeseik jogszerűen, a rendőrség által biztosított tüntetésen vonulhattak végig az Andrássy úton és szólalhattak fel jogegyenlőséget követelve. A magyar állam idén júliusra ugyanis eljutott annak kimondásáig, hogy magyarországi tüntetésen melegek, leszbikusok, szivárványcsaládok tagjai vagy transzemberek nem szólalhatnak meg. Nemhogy a Pride-on, de semmilyen tüntetésen sem. Hogyan jutottunk idáig?
„Ezt az építményt a hatalom tartja egyben, a maga gépezetével és tehetetlenségi nyomatékával. Amikor ez megszűnik, gyorsan bomlásnak indulhatnak a kötelékek, az emberi gyengeségek felszínre bukkannak.”
2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémiatanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.
Ki a Fideszből: ezt a drámát Hadházy Ákostól Magyar Péterig többen átélték. Vélemény.
