Lemez

Arkhē: Λ

  • V. Á.
  • 2016. július 2.

Zene

A több mint húsz éve Szombathelyről indult black metal zenekar, a Sear Bliss nem kisebb fegyverténnyel büszkélkedhet, mint hogy első magyar igazán under­ground zenekarként külföldi lemezszerződést kapott, és átturnézta Európát a műfaj leghírhedtebb képviselőivel. Szerződtetésében nyilván benne volt, hogy akkoriban a black metal volt az a hívószó, amelyre világszerte ugrottak a ki­adók, de a trombitával, harsonával, szintetizátorral dolgozó Sear Bliss már abban a dömpingben is különleges, kreatív csapatnak számított, és az idő őket igazolta: noha lemezt már jó pár éve nem csinált, a zenekar a mai napig létezik.

Ha pedig egy zenekar szünetelteti az albumkészítést, akkor menetrendszerűen érkezni szoktak az ilyen-olyan szólólemezek, és ez alól a Sear Bliss sem kivétel. Az Arkhē Nagy András énekes/basszusgitáros projektje, az Λ pedig örvendetesen sokszínű lemez, amely kellő távolságot tart az anyazenekartól, de úgy, hogy mégsem lett homlokegyenest másmilyen. Talán a kései Ulver lehet a megfelelő párhuzam ­ ­ – ők közelítettek ilyen jó értelemben vett eklektikussággal a black metálból kiinduló zenéjükhöz. Itt is vannak a norvégokat idéző, tiszta énekkel fűszerezett, pszichedéliával is flörtölő megoldások (Rianás, Fergeteg hava), és mondjuk a Kovenantre emlékeztető indusztriális masírozások (Lélekölők, Meditation), plusz meglepő módon egy korai Napalm Death-feldolgozás (Scum), amely olyan, amilyennek minden átdolgozásnak lennie kéne: csak a szövegből lehet felismerni az eredetit, annyira kreatív, merész és kiválóan sikerült munka.

Hammer/Nail, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.