Lemez

Arkhē: Λ

  • V. Á.
  • 2016. július 2.

Zene

A több mint húsz éve Szombathelyről indult black metal zenekar, a Sear Bliss nem kisebb fegyverténnyel büszkélkedhet, mint hogy első magyar igazán under­ground zenekarként külföldi lemezszerződést kapott, és átturnézta Európát a műfaj leghírhedtebb képviselőivel. Szerződtetésében nyilván benne volt, hogy akkoriban a black metal volt az a hívószó, amelyre világszerte ugrottak a ki­adók, de a trombitával, harsonával, szintetizátorral dolgozó Sear Bliss már abban a dömpingben is különleges, kreatív csapatnak számított, és az idő őket igazolta: noha lemezt már jó pár éve nem csinált, a zenekar a mai napig létezik.

Ha pedig egy zenekar szünetelteti az albumkészítést, akkor menetrendszerűen érkezni szoktak az ilyen-olyan szólólemezek, és ez alól a Sear Bliss sem kivétel. Az Arkhē Nagy András énekes/basszusgitáros projektje, az Λ pedig örvendetesen sokszínű lemez, amely kellő távolságot tart az anyazenekartól, de úgy, hogy mégsem lett homlokegyenest másmilyen. Talán a kései Ulver lehet a megfelelő párhuzam ­ ­ – ők közelítettek ilyen jó értelemben vett eklektikussággal a black metálból kiinduló zenéjükhöz. Itt is vannak a norvégokat idéző, tiszta énekkel fűszerezett, pszichedéliával is flörtölő megoldások (Rianás, Fergeteg hava), és mondjuk a Kovenantre emlékeztető indusztriális masírozások (Lélekölők, Meditation), plusz meglepő módon egy korai Napalm Death-feldolgozás (Scum), amely olyan, amilyennek minden átdolgozásnak lennie kéne: csak a szövegből lehet felismerni az eredetit, annyira kreatív, merész és kiválóan sikerült munka.

Hammer/Nail, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.