Magyarország leghosszabb ideje folyamatosan működő historikus kamarazenekara, a harmincöt éve alapított Capella Savaria, amely szombathelyi székhelyű együttesként vált európai hírűvé, s ma is ott működik, az utóbbi esztendőkben megérett arra, hogy az eddigi hanglemez-életművének (több mint 75 kiadvány) túlnyomó részét alkotó ritkaságok után az alaprepertoár leghíresebb műveiből is felvételt készítsen. Olyan kompozíciók előadásával rukkoltak elő, mint Vivaldi Négy évszakja, Mendelssohn Hegedűversenye és Olasz szimfóniája, Joseph Haydn hegedűversenyei – bár a raritásokhoz sem lettek hűtlenek, hiszen „a svéd Mozart”, Joseph Martin Kraus műveiből is lemezt készítettek. Várható volt, hogy idővel terítékre kerül Johann Sebastian Bach megkerülhetetlen sorozata, a Hat brandenburgi verseny. Most kezünkben a kétlemezes album, melyen meglepetésre nem a Capella hőskorának karmestere, az együttessel az utóbbi években ismét rendszeresen dolgozó, brit Nicholas McGegan vezényel: az előadásokat a koncertmester és az együttes állandó hegedűszólistája, Kalló Zsolt irányítja.
A rendkívül nehéz és kényes művek megszólaltatása mindvégig magas színvonalú. Elismeréssel említhetjük a friss tempókat, az életteli hangsúlyokat, a kontrasztos értelmezést, a telt hangzás ellenére áttetsző faktúrát. A kísérőfüzet információi szerint a hat mű felvétele egy összefüggő, hatnapos stúdiómunka során született, és nem derül ki, milyen sorrendben rögzítették a concertókat, a kritikus benyomása azonban az, hogy a tolmácsolások szuggesztivitása, technikai kidolgozottsága, magabiztossága a darabok sorszámának előrehaladtával fokozódik. Az első két mű még átlagos, olykor kissé darabos értelmezésben hangzik fel, míg a harmadiktól egyre pergőbb, pezsgőbb produkciókat hallunk – kedvenceim a 4. brandenburgi verseny szinte perzselő virtuozitású hegedűszólói.
J. S. Bach: Brandenburg Concertos, Capella Savaria – Hungaroton, 2016
