A lemez egy kiállítás képeivel kezdődik, vagyis olyan téma indul Mese címmel, amely a híres klasszikus Sétájára emlékeztet, de azután ellép onnan, és akkor már inkább Mehldau lehet a példakép, és persze Binder Károly is eszünkbe juthat. Azután még Oláh Kálmán, a Jazz Tanszék másik meghatározó zongoratanára. Hiszen lehet ezt a „debütáló” CD-t diplomamunkának is érteni, a szupertehetségnek tartott Tálas ugyanis tavaly kapta meg jazz-zongora diplomáját a Zeneakadémián. A stúdióalbumot Barcza Horváth Józseffel és Gyárfás Attilával szintén tavaly vették fel.
Rengeteg finom utalás hallható ki Tálas játékából, de ez mellékes. A lényeg, hogy ezen a ma már szinte elvárható virtuozitáson túl eredetisége, közlékenysége, elképesztően kifejlett formaérzéke és muzikalitása valami olyat produkált ezen a lemezen, aminek saját világa van. Amit szerzőként felvázol, zongorás triója élén felfest, kiszínez, tényleg egy képeskönyv vagy kiállítás asszociációit indítja el a figyelmes hallgatóban. Mintha a negyedik szám megint sétaféle volna, hogy elvitorlázzunk vele a valódi albumcím „úszó sziget”-éhez. Ez viszont olyan óriási szvinget hoz, hogy aki idáig végighallgatja a lemezt, már nem fogja kivenni a lejátszójából.
A fiatal zongorista immár Szabó Dániel utóda Borbély Mihály kvartettjében, Karosi Júlia zenekarának alaptagja, Lantos Zoltán, Fekete-Kovács Kornél, Juhász Márton és más zenekarvezetők építenek rá, rengetegen hívják. Sőt, időközben jazzdobosként is megtartotta diplomakoncertjét, névjegyére tehát már azt is felírhatja…
Szerzői kiadás, 2016
