Lemez

Tálas Áron Trio: Floating Island

Zene

A lemez egy kiállítás képei­vel kezdődik, vagyis olyan téma indul Mese címmel, amely a híres klasszikus Sétájára emlékeztet, de azután ellép onnan, és akkor már inkább Mehldau lehet a példakép, és persze Binder Károly is eszünkbe juthat. Azután még Oláh Kálmán, a Jazz Tanszék másik meghatározó zongoratanára. Hiszen lehet ezt a „debütáló” CD-t diplomamunkának is érteni, a szupertehetségnek tartott Tálas ugyanis tavaly kapta meg jazz-zongora diplomáját a Zeneakadémián. A stúdióalbumot Barcza Horváth Józseffel és Gyárfás Attilával szintén tavaly vették fel.

Rengeteg finom utalás hallható ki Tálas játékából, de ez mellékes. A lényeg, hogy ezen a ma már szinte elvárható virtuozitáson túl eredetisége, közlékenysége, elképesztően kifejlett formaérzéke és muzikalitása valami olyat produkált ezen a lemezen, aminek saját világa van. Amit szerzőként felvázol, zongorás triója élén felfest, kiszínez, tényleg egy képeskönyv vagy kiállítás asszociációit indítja el a figyelmes hallgatóban. Mintha a negyedik szám megint sétaféle volna, hogy elvitorlázzunk vele a valódi albumcím „úszó sziget”-éhez. Ez viszont olyan óriási szvinget hoz, hogy aki idáig végighallgatja a lemezt, már nem fogja kivenni a lejátszójából.

A fiatal zongorista immár Szabó Dániel utóda Borbély Mihály kvartettjében, Karosi Júlia zenekarának alaptagja, Lantos Zoltán, Fekete-Kovács Kornél, Juhász Márton és más zenekarvezetők építenek rá, rengetegen hívják. Sőt, időközben jazzdobosként is megtartotta diplomakoncertjét, névjegyére tehát már azt is felírhatja…

Szerzői kiadás, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.