Elmesélem a film elejét, s önök kitalálják a végét, rendben? Viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, majd kisvártatva már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, szél kél, s a parton egy férfi áll, eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben már nem vagyok annyira biztos. Na, mi lesz a vége? Kitalálták: viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, aztán már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, a parton egy férfi áll, s eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben nem vagyok egészen biztos. A közben - lassacskán - eltelõ másfél órában a klausztrofóbia pornográfiájához van szerencsénk, nyilván valaha jobb sorsra érdemes zsíros hajú marha szerencsétlenkedik szûkre és zártra fotografált lakásában frissen beszerzett nõjével. Ugrálunk az idõben: a csávó süt-fõz, de sokkal többször - mondhatni mániásan - mosogat, fogat mos, pedig tudja jól, hogyha lecsöpögteti fogkrémmel a trikóját, annak beláthatatlan következményei lesznek - tán még bele is hal valaki (valahol). Lehet, hogy ekkor pattan el egy húr. Mindeközben Alexis Alexiou filmrendezõ nem a kamera mögött óbégat, hogy ennyi meg eksön meg hasonlók, hanem ül a lakás egyik sötét szekrényében, s világítós golyóstollával levelet ír. A címzett Franz Kafka, Prága, Párizsi utca 2. Kedves Franta, mi voltaképpen jól vagyunk itt Görögben, sötét van és büdös, sok rosszat hallani a gazdasági helyzetrõl, remélem, te is úgy vagy, ahogy hagytunk. Ölellek, csókollak, sietek fogat mosni: Iasonas Samsa.
Az Anjou Lafayette bemutatója
**
